Olvasónapló – Vi Keeland: Egomaniac

Vi Keeland: Egomaniac
Olvasás nyelve: lengyel
Kiadó: Wydawnictwo Kobiece
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 392
Fordító:  Sylwia Chojnacka
Címkék: romantikus, erotikus,

 

Tartalom:  Drew Jagger válóperes ügyvéd, aki elég cinikusan áll hozzá a kapcsolatokhoz, a házassághoz még inkább. Egoista, nőcsábász és látszólag nem törődöm.
Emerie Rose párterapeuta, aki három év epekedés után úgy dönt, hogy New Yorkba költözik a férfi után, akiről azt hiszi, hogy szerelmes belé.

Egy különleges szilveszter éjszaka ők ketten nem épp hétköznapi módon találkoznak. Drew épp hazatér a két hetes szabadságából és mivel lakása és irodája egy társasházban van, hát benéz még oda is. Ahol legnagyobb meglepetésére egy vadidegen nőt talál, aki azt állítja, hogy övé az iroda, ráadásul, ha Drew nem takarodik onnan, akkor – mivel ő Krav Magázik -, ellátja a férfi baját.

És itt kezdődik az optimista, szerelemben és boldogságban hívő Emerie és az egy éjszakás kalandokat imádó Drew története.

Értékelésem: Rájöttem, hogy bárki, bármit is mondjon én bizony szeretem Vi Keeland könyveit. A könyvei nem világmegváltóak, még talán nem is a világ legszebb romantikus történetei, de emberiek. Vi Keeland nagyon jól tudja adagolni a romantikát, szenvedélyt és a humort. És amellett, hogy szereti az egoista, nagyképű szereplőket, ezek a negatív tulajdonságok még sincsenek annyira túltolva, hogy az ember emiatt utálja őket. A legjobb pedig, hogy a könnyed szórakoztató történetben mindig megbújik egy komoly szál, amit szépen körbejár az író és a szereplői.

Az Egomániásban sincs ez másképp. Drew eléggé el van szállva magától, Emerie meg is említi neki párszor, hogy emellett még seggfejként is tud viselkedni, de a pasi valójában egy bizalomhiányos, belül rettegő férfi, aki nem mer újabb kockázatot vállalni, miután korábban már alaposan megjárta.
Nagyon tetszett a két főszereplő közti kémia, aranyosak voltak együtt, a szócsatáikon pedig nagyon jókat szórakoztam.
Drew visszaemlékezései a múltra pedig sok mindenre fényt derítettek vele kapcsolatban és az ember lánya ezek miatt még inkább szeretni akarja őt és bebizonyítani, hogy nem mindenki akkora rohadék, mint Alexa a volt felesége.
Szerencsére ott van Emerie, aki türelmes és nem könnyen adja fel, még akkor sem, amikor Drew hülye és hülyeséget csinál. Emerie ott marad, ahol van és megvárja, míg Drew észhez tér. Na jó, ebben azért segít neki Roman, Drew legjobb barátja is.

A lényeg, hogy pocsék napok után vagy, ha már az ember telítődött az egyéb műfajokkal, elő kell venni egy Vi Keeland könyvet, mert biztos, hogy attól ellazul az ember, jókat nevet, néha sír és ami  legfőbb indok: jól szórakozik olvasás közben.

Kíváncsian várom a most magyarul megjelenő/megjelent két könyvét az írónőnek. Remélem a fordítás ugyanolyan jó lesz, mint a lengyel könyveké.

5/5 pontot megérdemel