Olvasónapló – Katarzyna Michalak: Ścigany

Katarzyna Michalak: Ścigany
Olvasás nyelve: lengyel
Kiadó: Między Słowami
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 320
Címkék: romantikus, akció, lengyel szerző, Lengyelország

 

 

Fülszöveg (saját fordítás):
Danka és Hubert igazi vesztesek. Mindketten meg voltak győződve arról, hogy már semmi jó sem érheti őket az életben. Amíg nem találkoztak.
Danka segített a férfinak, amikor sérülten és a rendőrség elől menekülve a Besszádok hegyei között menekült. Hitt a férfi ártatlanságában, annak ellenére, hogy egy egész ország kereste gyilkosságért.
Olyan volt, mint a nő. Harag a szemében, sötétség a lelkében és mély seb a szívében egy hatalmas szerelem árnyékaként.
Hubert csak bajt hozott a fejére. Ahhoz, hogy megmentse a férfit, el kellett viselnie egy másik férfi megalázását és neki kellett adnia magát. De csak a testét adta. A szíve már évekkel korábban megfagyott. Már nem volt mit veszítenie és nem érdekelte már semmi. Nem lehetett sem megvesztegetni, sem megfélemlíteni.
Csak a szerelem tudja megváltoztatni. És a szenvedély, ami olyan erős, hogy feléget mindent, ami az útjába kerül.

 

Értékelésem: Katarzyna Michalak az egyik legnépszerűbb romantikus szerző Lengyelországban, több, mint ötven regénnyel a háta mögött. Az egyik legváltozatosabb lengyel író, aki szabadon mozog a különböző műfajok között.
Nekem a Ścigany (Az üldözött) az első könyvem tőle, de biztos vagyok abban, hogy még fogok olvasni az írónőtől. Pedig bevallhatom, hogy a könyvet csak a borítója alapján vettem meg. Csak akkor olvastam el a fülszövegét, mikor már a kezemben fogtam és körbecsodáltam a szépséges borítót. Akkor egy kicsit megijedtem, hogy sikerült valami “szürkeötven” stílusú, folyton kefélős könyvet kifognom, de kár volt rettegnem. Az írónőnek sikerült az első betűtől, a “Vége” szóig lekötnie.
A stílusa nagyon jó, élvezetes volt olvasni. A karakterek bár nem egyszer meghökkentő dolgokat tesznek – főleg a főhősnő – szerethetőek és az ember nagyon drukkol nekik, hogy happy end legyen a történetük vége.
Michalaknak sikerült egy viszonylag jó kombinációt összehozni a romantika és a politikai fikciós krimi ötvözetéből. Bár nekem a szerelmi szál egy kicsit kényszeresnek tűnt, a végére mégis elhittem, hogy igen, ez a két idegen, mégis csak képes lehetett egymásba szeretni.

Egy kicsit a történetről: dr. Danka Rawit, miután exférje hibájából elveszíti kisfiát és egy “barátjának” köszönhetően egy év felfüggesztettre ítélik, receptek eladásáért, feladja munkáját, házát és a kapott pénzből Lengyelország Dél-keleti részébe, a Besszádokba költözik. Az ukrán határ mellé egy kisvároska melletti erdő szélére. Nem törődik az emberekkel, nem érdekli, hány ukrán csempés és bandita tanyázik az istállójában, csak él egyik napról a másikra. Míg a depresszió annyira legyűri, hogy egy téli éjszakán, beül a kocsijába, kiváltja a legerősebb gyógyszereket, amiket felírhat magának, vesz egy üveg vodkát és az erdő mélyén ücsörögve megpróbálja megölni magát.
Hirtelen lövések dörrennek, majd egy meglőtt férfi jelenik meg előtte, hogy azonnal álljon fel és menjen vele. Dankának esze ágában sincs segíteni, nem érdekli a fenyegetés – sőt örömmel fogadná, ha a fegyveres simán lelőné őt.
Hubert Karlingnak azonban esze ágában sincs sem megölni a nőt, sem hagyni, hogy öngyilkos legyen. Szüksége van a segítségére. A férfi “Carlos” fedőnévvel (igen-igen, nem véletlen választotta ezt a nevet), egy elit katonai kommandó A Sas Dühe nevű csapat tagjaként tevékenykedik már négy éve. A férfi eredetileg katonai mérnökként dolgozott Irakban, ahova az orvos felesége is követte. Akit a hálás terrorista betegei, brutálisan megkínoztak, megerőszakoltak és végül megöltek. Hubert ekkor áll be felettese új csapatába. A Sasok fő célja, a külföldön lévő lengyelek védelme, megmentése, illetve a terroriristák elkapása, akik lengyel állampolgárokat fenyegetnek. Az ország nagy része támogatja őket és tisztelik.
Azonban, egy téli napon az egész ország döbbenten ül a hírek előtt: Hubert Karling, A Sas Dühe csoport katonája, megölte a lengyel köztársasági elnököt.

Így találkozik ez a két lelkileg (és Hubert esetében testileg) sérült ember. Danka, akinek már minden mindegy, segít egy körözött bűnözőnek. És bár az elején egyáltalán nem hisz Hubert ártatlanságában, ahogy megismeri a férfit elkezd hinni benne.
Természetesen, nem könnyű bujkálni, nem könnyű együtt maradniuk. Az egyik legnagyobb akadály, Darek Grójec, határőr, aki egy undorító féreg. Mikor rájön, hogy a nő “segített” a legkeresettebb bűnözőnek, a hallgatásért cserébe nem mást kér, mint a nőt. És itt igazából fogtam a fejem, mert nem értettem Danka döntését. Lehet bármennyire depressziós, életunt az ember, nincs az az idegen férfi (nő, gyerek, bárki!), akiért hagyja az ember lánya, hogy egy undorító féreg megalázza. Azért, hogy Hubert életben maradjon és meggyógyíthassa, hagyja, hogy Darek akkor használja ki, amikor akarja.
Ezt leszámítva, imádtam mindkét főhős karakterét, Danka humorán pedig jó sokszor felnevettem.

A történet gyors tempóban halad, még ha ez furán is hangzik, hiszen az első fele szinte csak Danka házában játszódik, azonban onnantól, hogy Danka felveszi a kapcsolatot a volt védelmi miniszterrel, hogy bebizonyítsa Hubert ártatlanságát, lavinaszerűen zúdulnak az események az ember nyakába.

A könyv nyelvezete kifejezetten felüdülés és öröm volt számomra. Mivel a könyv nagy része a Besszádokban játszódik, az ukrán határnál, a szereplők nagy része ottani tájszólással beszél. És mivel az én családom is arról a vidékről való, nosztalgiával fogadtam olyan szavakat, amiket már gyerekkorom óta nem hallottam (vagy éppen egy-egy kifejezés olvastán a fülemben csengett a nagypapám vagy nagymamán hangja).

A történet vége… számomra kissé klisés volt a megoldás. És azt kell mondanom van bennem egy kis sajnálkozás is. Sajnálom, hogy nem tudtuk meg, kinek volt az útjában mind az elnök, mind A Sas Dühe csoport. Miért kellett Hubertet befeketíteni és tönkretenni. És miért nem buktak le az igazi tettesek. Csak abban bízom, hátha Katarzyna Michalak egyszer folytatja a Sasok történetét és megtudhatjuk, hogy ki kavarja azt a bizonyost a háttérben.
Emiatt nem tudom azt mondani, hogy maradéktalanul elnyerte a tetszésem.

5/4 pont