Białka Tatrzańska-i búcsú – 2019. október 26-28.

Október 28. a katolikus egyházban hagyományosan Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepe. A lengyelországi Białka Tatrzańska templomában sem maradhat el ennek ünneplése. Lengyel telepesek, Białka Tatrzańskáról és környékéről költöztek Magyarországra, azon belül is Derenkre több, mint háromszáz évvel ezelőtt.
A történelmi háttérbe most nem mennék bele, mivel tavaly ITT már írtam róla.

A Miskolci Lengyel Nemzetiségi Önkormányzatnál már hagyománynak számít, hogy október utolsó hétvégéjén ellátogatunk a két szent emlékére rendezett búcsúra és, ha már ott vagyunk, akkor mindig beiktatunk egy kis történelmi/kulturális felfedezést, ami idén sem maradhatott el. Idén a MLNÖ 15 fővel képviseltette magát a rendezvényen, azonban rajtunk kívül még ott voltak a megyéből Sajószentpéterről, Szögligetről és Ládbesenyőről, így összesen olyan 80 fő képviselte a borsodi lengyelséget ezen a szép ünnepen.

De nézzük sorban, milyen is volt a hétvégénk?

Szombaton reggel indultunk Lengyelország felé, ahol az első állomásunk Nowy Targ volt, ahol szebbnél szebb dolgokat láthattunk a piacon sétálgatva.

A hajnal Szlovákiában ért minket. 

 

Ezután, tovább utaztunk Białka felé, itt elfoglaltuk a szobákat a Lawenda (Levendula) panzióban. Egy kellemes ebéd után a csapat egy részével elmentünk fürdeni a Terma Bania fürdőbe, amit tavaly óta kibővítettek és felújítottak. Nagyon jó volt és hangulatos. Azonban szomorúan kellett látnunk, hogy idén a Tátra bizony kopasz volt: a nyár folyamán valahol úgy elhagyta a hósipkáját, hogy még most sem sikerült megtalálnia. Reméljük, hogy mire eljön a karácsony, újra szépséges, havas pompáját mutatja majd az arra látogatóknak.

Fürdőzés után átsétáltunk a „Na Kamieńcu” elnevezésű szomszédos panzióba, ahol a Borsodból érkezett lengyel-magyar vendégekkel, közösen vacsoráztunk és kellemesen töltöttük az estét, aminek mint mindig fénypontja a górali zenészek voltak.

Vasárnap reggeli után ellátogattunk Czarna Górába (Feketebérc), ahol megkoszorúztuk a tavaly felállított emléktábálát, melyet a 100 éves Lengyel Függetlenség tiszteletére állíttatott a Miskolci Civil Összefogás Fórum Klub.

A tábla felirata (magyarul és lengyelül):

„Az ezeréves lengyel-magyar határ. A két nemzet barátsága és a magyarországi Derenkre elszármazottak emlékére állíttatta Lengyelország centenáriumi évében

Civil Összefogás Fórum Klub Miskolc

Feketebérc, 2018. november 11.„

 

A koszorú elhelyezése után elénekeltük a magyar, majd a lengyel himnuszt.

Ezután átmentünk Jurgów faluba, ahol szándékunkban állt megkeresni a régi Osztrák-Magyar Monarchia és Galícia (Lengyelország) határát jelölő jelzőoszlopot. Keresés közben rábukkantunk egy régi fűrészmalomra. A jelenlegi malom 1977-ben épült fel, mikor is az előző – amely a XIX. században épült -, leégett. A malom mellett rátaláltunk a jelzőoszlopra is, ahol próbáltuk kitalálni, hogy melyik oldal is volt a magyar és melyik a lengyel. Mókás volt.
Jurgów után megnéztük Bukowina Tatrzańskában a kis bazárt – ahol sikerült vennem egy futkárkozó egeret a macskának  – , majd visszatértünk a szállásunkra, ahol finom ebéd várt minket.

Ebéd után Zakopanéba mentünk. Először a gyönyörű Fatimai Szűzanya templomot néztük meg, melyet teljesen góral stílusban építettek, Szent II. János Pál pápa merénylete után a helyiek. Szewczuk Annának köszönjük, hogy olyan sok érdekességet mesélt nekünk a templom történetéről. Aki arra jár, ne hagyja ki, mert valóban nagyon szép mind a templom, mind a környéke. A templom után mindenki szétszéledt. Volt, aki a zakopanei piacon, mások a bevásárló utcában kóboroltak és nézelődtek/vásárolgattak. Természetesen, nem én lennék, ha kihagytam volna az Empik könyvesboltot. Sikerült is két vágyott könyvet beszereznem. Bár kicsit szomorú voltam, mert másik kettőt pedig nem, de már ez is nagyon jó arány.

Hétfőn délelőtt a hagyományos búcsúszentmisén tettük tiszteletünket, ahol két nyelvű – lengyel és magyar – volt a szentmise. A magyar miséztető pap Takács Alajos atya volt, Sajószentpéterről. A szentmisén Szewczuk Anna fordította magyarra a lengyel pap köszöntőjét a magyar delegáció számára.

A szentmise után részt vettünk a körmenetben, ami idén sajnos nagyon rövidre sikeredett, mert elkezdett esni az eső. Ennek ellenére nagyon szép volt.

Ebéd után elköszöntünk a Lawendától és a háziaktól, majd egy rövid bevásárlás után elindultunk Magyarország felé, elköszönve Białka Tatrzańskától és a Tátrától.

Azt viszont már most biztosan tudom, hogy jövőre mindenképpen visszatérünk. Addig is, reméljük, hogy 2020. júliusában találkozunk Derenken.