Olvasónapló – L. A. Fiore: Bestia – Przebudzenie Lizzie Danton

L. A. Fiore: Bestia ~ Przebudzenie Lizzie Danton
Eredeti cím: Savage ~ The Awakening of Lizzie Danton
Olvasás nyelve: lengyel
Fordította: Paweł Grysztar
Kiadó: NieZwykłe
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 360
Címkék: romantikus, dark romance, Skócia,

 

Tartalom:
 

Szörnyetegnek hívják.
Jéghideg, halványkék szemei úgy néznek rád, mintha átlátnának rajtad.
Kegyetlen.
Sérült.
Veszélyes.
Mesébe illő várban él, de ő nem herceg.
Bestia.
Brutális.
Gyilkos.
A sors úgy hozza, hogy világaink összekapcsolódnak.
Szörnyetegnek hívják, de ő a megmentőm.

 

Értékelésem: Igazi érzelmi hullámvasút volt ez a könyv. Már, amikor először megláttam a lengyel kiadó honlapján és elolvastam a fülszöveget tudtam, hogy kell nekem. A különböző értékelések pedig csak még inkább felcsigázták a kíváncsiságomat a könyv iránt. Mindezt úgy, hogy én nem igazán vagyok oda a dark romance műfajért. Örülök, hogy ez nem rettentett el, igazából nem is tekintem annak.

A könyv kinézete fantasztikus. A borítót rögtön megszerettem és amikor kinyitottam és megláttam, hogy apró illusztráció van minden fejezet előtt és elválasztónak, megörültem neki. Szeretem az olyan könyveket, amikben a tartalmon kívül is van valami plusz.
Amikor pedig elkezdtem olvasni, rögtön megfogott az egész és, ha nem betegen kezdem el olvasni, biztos, hogy le se teszem, míg nem végzek vele.

Ez a történet nem valami könnyed lányregény. Nem folyik minden oldaláról a rózsaszín cukormáz. Ez a könyv megmutatja az emberi sötétséget, miközben azt is megmutatja, hogy ha van az emberben elég kitartás és erő, akkor a sötétség közepette is képes lesz kiharcolni a saját boldogságát.

Ez a könyv arról szól, hogy képes valaki egy ártatlan gyermekből kiölni minden érzést és szörnyeteggé formálni. Arról szól, hogy a szülő miként éri el, hogy a gyereke értéktelennek érezze magát. Ez a könyv Brochan és Lizzie története, de nem csak az övéké. Minden olyan emberé, akiknek át kell élniük, hogy egy másik ember brutálisan megpróbálja megtörni. Van, aki megtörik, de van, aki csak meghajlik és még erősebb lesz.

Ebben a könyvben benne van az emberi irigység, kapzsiság, rosszindulat, miközben vele párhuzamosan megjelenik a szeretet, a gyengédség és óvni akarás.

1983-ban Skócia egyik kisvárosában születik egy kisfiú, a helyi laird fia. Sajnos, az édesanyja meghal a kórházi ágyon, az apja pedig ellöki őt magától. Brochant hibáztatja mindenért és ezért a gyereknek kíméletlenül meg kell fizetnie. A fiú egyetlen támasza, Fenella és a férje Finnegan, apja szolgálói, akik úgy szeretik, mint a saját gyermeküket. Azonban ez sem elég, hogy megmentsék az egyre inkább sötétségbe forduló fiút az apjától és önmagától.

Lizze Danton élete se volt fenékig tejfel. Hideg szívű és számító anyja, csak azért esett vele teherbe, hogy megfogja az apját. Azonban a férfi nem kér sem a gyerekből, sem a rosszindulatú nőből. Mikor Rodney Danton úgy dönt, hogy ott hagyja őket, az asszony a kislányon éli ki minden bosszúját, lelkileg teljesen összetörve a gyerekét. Tíz évesen aztán bezáratja egy borzalmas és szadista internátusba és onnantól kedve hallani sem akar felőle.

Mindkettejüknek borzalmas gyerekkoruk volt, de mindketten másképp próbálják azt túlélni. Míg Brochan az erőszakban talál menedékre – és bosszúra -, addig Lizzie a festészetbe menekül és különleges és gyönyörű, mégis fájdalmas festményeivel, hamarosan elismert festő lesz belőle.

Két külön világban élnek ők, míg egy asszony, akinek mindkettejükhöz köze van, a halála után összehozza ezt a két világot.

Mikor Brianna Calhoun, haldoklik, az egyetlen kívánsága Brochantól, hogy legyen kedves, sosem látott unokahúgával. Az asszony végrendeletében mindent ismeretlen unokahúgára, Lizzie-re hagy, abban bízva, hogy a nő, nem olyan, mint rosszindulatú és gonosz anyja, Norah.

Lizzie egyik nap döbbenten kapja a hírt, hogy sosem ismert nagynénje elhunyt és mindenét rá hagyta. Lizzie felkerekedik Skóciába, ahol nem igazán lepődik meg, mikor kiderül, hogy az anyja közutálatnak örvend ott is.
Nem kell sok idő, hogy megismerkedjen a helyi “szörnyeteggel”, akitől mindenki fél és akiről különös pletykák keringenek. Azonban Lizzie nem az a fajta, aki felül a pletykáknak, személyesen akar meggyőződni arról, hogy Brochan nem vérfarkas és nem gyilkos.

Nagyon szerettem, ahogy a két megtört szívű főszereplő egyre közelebb került egymáshoz és fokozatosan egymásba szeretnek. Nem volt semmi rohanás, semmi szerelem első látásra, de, ahogy megismerjük a múltjukat és ők megismerik egymás múltját és jelenét, nagyon jól van megírva.
Imádtam a főszereplők mellett, Tulloch Croft lakóit, akik mindent megtettek azért, hogy a Brochan gyerekkorában elkövetett vétküket – hogy nem léptek közbe – jóvátegyék.

Az írónő nagyon szépen és gyönyörűen ír Skóciáról. Az ember legszívesebben felülne az első repülőre és azonnal odamenne, hogy a saját szemével győződjön meg arról, hogy ott tényleg olyan smaragzöld-e a fű, vagy, hogy ha jól figyel, meghallja-e a tündérek énekét. Amúgy is imádom a Skóciában és Írországban játszódó könyveket és ez egy különleges plusz volt a számomra. Az, ahogyan Lizzie rácsodálkozik Skócia szépségére, ahogy Brochan megmutogatja neki, ősei földjét, fantasztikus volt.

És persze nem szabad elmenni szó nélkül amellett, hogy Brochan kiltet viselt.  És ennek nem csak én örültem:

” – Azt a rohadt! – suttogta Cait mellettem.
– Lenyűgöző, igaz?
– Akarom őt!
– Már ott van neked Ethan – kuncogtam fel halkan.
– Nem Brochant – nézett rám -, hanem a kiltet.
– Magadnak?
– Nem, Ethannek. Hé, Brochan, valahogy be lehet lépni a te büszke és csodálatos klánodba, hogy ugyanígy felöltözhessünk?
– Attól félek, hogy ez nem így működik.
– Pedig kellene. A fenébe. Nem gondoltam volna, hogy a kilt ilyen szexi tud lenni. … – Van rajta valami alatta?
Volt, de arra gondoltam, jó móka lesz megviccelni. – Nincs.
Az álla leesett, a pillantása pedig visszavándorolt Brochanra.
– Szeretnél most röntgenlátást, igaz?
– A francba is, ha tudnád mennyire.”

Szerettem a könyvben megjelenő humort is, mert minden sötétség és szomorúság ellenére többször is sikerült megnevettetnie.

Azt kell mondanom, hogy L. A. Fiore nagyon jól tudja, hogy tartsa fent az ember érdeklődését és izgalmát. Mikor már azt hittem, hogy végre jön a happy end és most már minden csupa szép és jó lesz, akkor csavart egyet a történeten és bevitt egy olyan ütést, amitől az ember csak kapkodta a levegőt. És ezt eljátszotta többször is, nehogy biztonságban érezzük magunkat. A  vége pedig! Imádtam a végét, ahogy megoldódott a Norah ügy.

Egy biztos: ezt a könyvet többször is el fogom olvasni. És nagyon örülök, hogy nem az a fajta dark romance volt, amitől féltem. Ami tele van kegyetlenséggel, erőszakkal, droggal és ehhez hasonlókkal.

Ez a könyv megmutatja, hogyan születik a szörnyeteg… és, hogy a sötétségben nevelkedett szépséggel együtt, hogy mentik meg egymást, hogy nekik is kijusson a “boldogan éltek, míg meg nem haltak”.

Egyik felem, nagyon örülne, ha kiadnák magyarul is, mert biztos, hogy sokan szeretnék, a másik felem viszont előre irtózik tőle, mert félek attól, mit hoznának ki belőle. Van pár könyvkiadó, akiknek a kezében nem szívesen látnám ezt a történetet.

5/5 pont