Olvasónapló – Anyta Sunday: Rock

 
Anyta Sunday: Rock
Olvasás nyelve: lengyel (fanfordítás)
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 252
Címkék: romantikus, LMBTQ, meleg

 

 

Tartalom:

 
Cooper tizenkét éves, amikor a szülei elválnak. Apja elköltözik a szeretőjéhez és annak fiához, míg Cooper és a nővére Annie egy hetet az anyjuknál, egy hetet az apjuknál töltenek.
Nem könnyű senkinek ez a helyzet. Cooper, nővéréhez hasonlóan, gyűlölni akarja az apját és annak új családját, de nem tudja. Főleg nem Jace-t, Lila fiát, aki egy évvel idősebb Coopernél.
Cooper és Jace előbb mostohatestvérek, majd a legjobb barátok lesznek. De a barátságból nagyon könnyű valami fontosabba fordulni, nem?
Csak épp semmi sem könnyű, mikor egy láthatatlan félelem lebeg az ember feje felett…

 

Értékelésem:

Gyönyörű.
Ezzel az egyetlen szóval ki lehet fejezni, mi ez a könyv. Gyönyörű karakterek, gyönyörű jellemek, gyönyörű érzelmek, gyönyörű könyv, gyönyörűen megírva és gyönyörű szerelem.
Elkezdtem olvasni és olyan szinten magával ragadott a történet, hogy még akkor is rajta járt az agyam, amikor mást kellett csinálnom. Folyton ott kattogott bennem a kérdés, hogy “Mi lesz még?”.
Ez a könyv tele van érzelmekkel, szeretettel és szerelemmel. Itt egy család, ami szétesett, mégis, sikerült egy új és erősebb családot felépíteniük.
Nagyon jó volt a könyv felépítése, ahogy minden egyes fejezet egy-egy kő címét kapta. A köveknek és a zenének, amúgy is hatalmas szerepe van az egész történetben. Szerettem azt is, hogy ugrott az időben. Hol egy napot, hol többet, de volt heteket sőt éveket. A fiúk gyorsan felnőnek: kiskamaszok, kamaszok, egyetemisták majd felnőtt emberek lesznek, próbálják élni közös és különvált életüket, miközben végig ott van a fájdalom, amit a szerelmük miatt éreznek.

Tizenkét évesen azzal szembesülni, hogy az apánknak már öt éve van egy másik élete is, nem könnyű. Nem könnyű lavírozni az anya és apa között, akik bár barátsággal válnak el, azért a nőben van egy kis neheztelés. Még akkor is, mikor tulajdonképpen a férjével egyezséget kötöttek még évekkel ezelőtt. Nehéz nézni, hogy a nővérünk mennyire utálja az apánkat és annak új családját. Nem könnyű, nem utálni az új családot, pedig a testvérünk azt várja el tőlünk, hogy utálkozzunk. Nehéz, nem szeretni az új asszonyt, amikor ő kedves és annyira szereti az apánkat.
Nehéz nem figyelni a mostohabátyánkat, mikor az első pillanattól megragadja a figyelmünket. És nehéz nem beleszeretni a mostohabátyánkba, amikor rájövünk, hogy a lányok nem érdekelnek, de Jace annál inkább.
Nem könnyű választani.
Cooper az első pillanattól kezdve próbál választani, de nagyon nehéz. Nehéz, amikor utálnia kell és nehéz, amikor már mindenkit megszeret, de legnehezebb, amikor rájön, hogy meleg és szerelmes a saját mostohatestvérébe. Aki mindig ott van neki, akivel annyi szép emléke van… és aki összetöri a szívét.

Cooper egy csodálatos karakter, nagyon a szívemhez nőtt. De igazából én mindenkit nagyon megszerettem.
Coopert a köveket gyűjtő szenvedélyével, Jace-t a zongorázásával. És a többieket is mind, mind. Cooper két legjobb barátja kellemesen feldobták a könyvet, elég sokszor az ő tréfálkozásuk billentett ki egy-egy “sírni akarok” pillanatból.

Hihetetlenül szépen van megírva, ahogy Cooper és Jace szép lassan egymásra találnak. És a “szép lassan” itt szó szerint értendő. Ebben a könyvben nem esnek egymásnak a harmadik oldalon, igazság szerint a könyv feléig még csak nem is csókolóznak. De ez nem baj! Mert az ember addig sem unatkozik: néha nevet, néha szomorú és közben összeszorul a szíve Cooperért, aki először a válás miatt zavart, majd amikor rájön, hogy meleg és persze, hogy szerelmes. És, amikor rájön, hogy valójában ő az első pillanattól szerelmes.
Jace is egy fantasztikusan megírt karakter. Ő a báty, aki segít, aki ott van. Áldott tehetsége van a zongorához és a zenéhez. Néha vidám, néha gonoszkás, de  amikor kell, akkor ott van. És végig érezni egy olyan megmagyarázhatatlan félelmet benne, amit eleinte nem is ért az olvasó.
Egészen addig, míg felmerül a kérdés: vajon tényleg “csak” mostohatestvérek? Lehet rá esély, hogy féltestvérek?
És vajon, ha féltestvérek, érdekli-e őket ez annyira, hogy szétválassza a két fiút?
A szülők reagálása, mikor Cooper elmondja, hogy meleg, nagyon aranyos volt és megmelengette a szívemet. Így kellene minden szülőnek hozzáállnia a gyerekéhez. Legyen az hetero vagy meleg.

A könyvet letéve felmerült bennem a kérdés, vajon egy szülő, mit tenne meg a gyereke boldogságáért? Hazudna neki? Akkor is, ha egy olyan dolgot titkol el, ami a társadalom szemében undorra és megvetésre adna okot?
És valójában, akarom én tudni? Vagy igenis Coopernek van igaza, amikor azt mondja: Nem érdekel.

Az egyetlen igazán nagy bajom a könyvvel az volt, hogy keveselltem Cooper és Annie anyukájának a szerepét. Iszonyatosan keveset tudtunk meg róla, annak ellenére, hogy minden második héten nála voltak a gyerekei. Persze, Cooper számára az apjánál töltött hetek, a Jace-szel töltött hetek voltak a legfontosabbak, de azért én örültem volna, ha több minden derül ki az anyjukról annál, hogy bár neheztelt, mégis megértette, hogy a férje miért ment el és annál, hogy pár évvel később ő is szerelmes lett valaki másba. Csak épp se róla, se az új párjáról nem tudunk semmit a nevén kívül.
Azonban ez a hiányosság se von le a könyv értékéből és biztos, hogy még egy pár napig képtelen leszek másik könyvet a kezembe venni. (Úgy néz ki, ez az éven már így indul, előbb a Bestia, most pedig a Rock taszít egy kisebb olvasási válságba).

Még soha nem olvastam Anyta Sunday-től, de most felkerült a figyelt írók közé és, ha lehetőségem lesz rá, biztos, hogy még fogok tőle olvasni.

5/5 pont