Olvasónapló – Bálint Erika: Adj ​esélyt!

Bálint Erika: Adj ​esélyt!
Olvasás nyelve: magyar
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 296
Címkék: LMBTQ, meleg, magyar szerző, 

Fülszöveg:

Szavak, melyek fontosabbak, mint élet…

Adorján évekig hazugságban élt. Ismert orvosként azt tette, amit a társadalom elvárt tőle: megnősült és gyereke lett. Ám találkozott egy férfival, és elhagyta a feleségét, hogy szabadon szerethessen egy olyan korban, amikor ez megbocsáthatatlan volt.
Évekkel később, amikor kiderül, hogy halálos beteg, versenyt fut az idővel, és már bármit megadna, hogy megismerhesse a fiát.
Fia, Tomi egy olyan főiskolán tanul, ahová anyja kényszerítette, és csak magában dédelgeti az álmot, hogy szakács legyen. Életét felborítja a hír, hogy az apja életben van, sőt, találkozni szeretne vele.
Vajon képes lesz megbirkózni a feltörő érzéseivel?
Szeretet és gyűlölet tánca zajlik közöttük, és az anya között.
Van megbocsátás? Meghallják-e egymást, mielőtt túl késő lenne?
Egy különleges, megkapó és hiteles regény a rendkívüli történetek kedvelőinek.

Kövesd a különleges karakterek sorsát!

 

Értékelésem:

Sajnos, amennyire szeretni akartam a könyvet a fülszöveg alapján, annyira nem sikerült.
Kezdeném azzal, hogy a borító iszonyatos melléfogás. Mintha valami sötét dark könyvet írt volna az író, ahol a főszereplő férfi nem orvos, hanem legalábbis a Pokol Angyalai motoros banda fő bandavezére lenne. Ennyit erről.

Haragszom az íróra, mert egy annyira jó ötletet választott témának, egy nagyon fontos mondanivalót, amit sajnos nem sikerült neki átadnia.

Adorján, mikor megtudja, hogy haldoklik 13 év után találkozni akar a fiával, akitől a volt felesége eltiltotta. Érthető volt Adorján akkori döntése, hogy félt előrukkolni az igazsággal, viszont, ahogy Ákos én sem veszem be a magyarázatát. Meg lehetett volna oldani, hogy a fiával is tarthassa a kapcsolatot.

Tomi, Adorján fia 21 éves létére egy éretlen óvodás. Az egyértelműen az anyja hibája, hogy soha nem mesélt neki az apjáról, hogy elzárta őket egymástól, azonban Tomi hülyesége és éretlensége volt az, ami kiborított igazán. Nem volt homofób, mert az kiderült a történetből, mégis az anyja egyetlen “az apád mocskos buzi”-zására ugrott és egyik hülyeséget a másik után követte el. Nagyon jót tett neki Zsófi megjelenése. Kellett valami katalizátor – csak azt sajnálom, hogy ehhez előbb bántania kellett valakit.

Éva: ez a nő maga a színtiszta gyűlölet és bosszúvágy. Én még karaktert ennyire nagyon ritkán utáltam, mint ezt a nőt. Igen, a férje ott hagyta. Igen, a férje meleg és egy férfi miatt hagyta ott. De ez még nem ok mindarra a gonoszságra és rosszindulatra, ami felgyűlt benne. Nem tudott túllépni a dolgot. Pedig el kellett volna gondolkodnia azon, hogy valamilyen szinten, ő csalta csapdába Adorjánt azon a nyári éjszakán.
Mindkét szülő iszonyatosakat hibázott Tomival kapcsolatban. De az anyja a legnagyobbat. Senki nem lehet annyira önző, hogy a saját gyereke jólétét és boldogságát tönkretegye a saját sérelmei miatt.

Ákos: az egyetlen karakter, akit igazán megszerettem. És amiért iszonyatosan dühös vagyok az íróra az, hogy Ákost szépen félresöpörte és semmit se tudunk meg róla. Tudjuk, hogy Adorján szerelme, évek óta együtt vannak, ott van mellette, mikor beteg lesz. Támogatja Adorjánt mindenben és ami a legszimpatikusabb volt: meg merte neki mondani, hogy tévedett. És pont Ákos nem kapott saját szemszöget a történetben? Ákos, akinek a legtöbb joga lett volna hozzá, akinek a fájdalma talán mindenki másénál nagyobb? Hogy lehetett ezt kihagyni, kedves Bálint Erika? Ha már egy olyan könyvet írt az író, aminek a fő témája a homoszexualitás, annak elfogadás (illetve el nem fogadása) Magyarországon, akkor miért nem ismerjük meg a szerelmes párunk másik felének gondolatait, érzelmeit, múltját?

A könyv stílusa jó. Gördülékeny és olvasmányos, azonban sokszor használt túl dagályos mondatokat, amik valahogy nem illettek oda.
El kell ismerni, hogy a könyv nagyon jól hozza a mai magyar valóságot. Mert akár tetszik nekünk, akár nem, Magyarország a homofóbia országa és nagyon nehéz itt melegként boldogulni.
Nagyon sok fontos dolgot érintett az író, amik manapság tényleg nagyon jellemzőek az emberekre. Amikor egyetlen szó mindent megváltoztathat, amikor egyetlen szó gyűlöletet kelthet. És most én itt nem kezdek el politizálni, de amikor az emberek folyton azt kapják a képükbe, hogy gyűlölnöd kell xy-t azért, mert ez, meg az, akkor az a társadalom elcseszett és ideje lenne végre felébrednie. Lehet itt cigányozni, migránsozni, zsidózni és buzizni, de a történelem már többször bebizonyította, hogy az egésznek csak az ártatlan emberek lesznek az áldozatai.
Értem én, mit szeretett volna az író elmondani, azonban talán sokkal szerencsésebb lett volna, ha Adorján nem azért kezdi el keresni a fiát, mert haldoklik. Szeretném azt hinni, hogy az a baleset a könyv elején elég lett volna, hogy rádöbbentse, ideje lenne tennie valamit, bár tudom, hogy ez ebben az esetben talán naivitás. De talán Ákosnak sikerült volna addig nyüstölni, míg a férfi végre összekapja magát és a fia elé áll.

Igazából a könyv végével sem vagyok kibékülve. Nem volt reális Éva tette a végén. Aki ennyi éven át gyűlöl, haragszik és utálkozik, nem fog megváltozni. Pedig jó lenne.
Tomi viszont reményre ad okot. Az ő viselkedése a végén, az, hogy végre szembeszállt az anyjával, hogy nem szakította meg a kapcsolatot Ákossal, reményt kelt, hogy van még talán jövő. De ezt a jövőt, kedves szülők, otthon kell elkezdeni építeni. És nem a gyűlöletkeltéssel. A gyerek magától nem gyűlöl senkit. A gyereket megtanítják gyűlölni felnőtt korára. És, ha olyan környezetben nő fel, mint Egon is, akkor az öngyűlölete odáig fajul, hogy mindenki mást is gyűlölni fog és bántani. Ami Egont a nagybácsit illeti, már az elején sejteni lehetett, hogy mi a helyzet vele. És sajnos, azt kell erre is mondanom, hogy ez is tipikusan magyar viselkedés.

Viszont nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy az Egy test, két lélek című könyv a történetben rosszul van írva, Két test, egy lélek címen. Nagyon nem mindegy. Erre oda kellett volna figyelnie az írónak és a lektoroknak is.
Nem bánom, hogy elolvastam a könyvet, de számomra nem lett olyan fontos, mint ahogy arra számítottam, mikor felfigyeltem rá. Talán nem ártott volna ezen még egy kicsit dolgozni, nem ártott volna, Ákost hozzáadni és akkor kaptunk volna egy teljes képet. Így pont a szerelem veszett el és csak a gyűlölet maradt meg.
Kár.

 

5/3 pont