Olvasónapló – Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
Olvasás nyelve: magyar
Fordította: Dranka Anita
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 706
Címkék: thriller, fantasy, disztópia, misztikus
Fülszöveg:
Stephen King és Owen King szuperprodukciójában, apa és fia közösen írt könyvében a fő kérdés: mi történhet, ha a nők eltűnnek a férfiak világából?
Valamikor a jövőben (amely olyan valóságos, hogy akár napjainkra is felcserélhető lehetne) a nőket elalvás közben beburkolja egy ismeretlen fehérjéből képződő hártya, olyan, mint a selyemgubó. Ha a Csipkerózsikákként alvó nőket felébesztik, vagy bármi módon megsérül a gubójuk, akkor állatiasan vadak és erőszakosak lesznek. Alvás közben viszont egy másik, a miénknél jobb világba jutnak, ahol harmónia uralkodik, és szinte nincsenek konfliktusok.
Egy isten háta mögötti helyen, a nyugat-virginiai Dooling női börtönében azonban van egyvalaki, egy titokzatos idegen, bizonyos Eve Black, aki normális módon elalszik és felébred. De vajon az ő esetében orvosi anomáliáról van szó, amit tanulmányozni kellene, hátha megoldást ad erre az egész alvásproblémára? Vagy talán Eve Black démon, a megmagyarázhatatlan jelenség okozója, és a legjobb lenne megsemmisíteni? A magukra maradt, egyre inkább ősi ösztöneikre hallgató férfiak egymással vetélkedő frakciókra szakadnak: ki megölni, ki megmenteni akarja Eve-t. Mások a zűrzavart kihasználva személyes ellenségeiken állnának bosszút. A csupa férfi világban elszabadul a pokol és tombol az erőszak…
„Inkább fantasy ez, nem horror. Bizonyos részei gyilkosak, embereket széttépnek, lelőnek és szörnyű módokon meggyilkolnak, de nincs benne kísértet, sem ijesztő bohóc.” (Owen King)
Egy világ nők nélkül?
Mihez kezdenek vajon a férfiak?
Felüti a fejét egy új járvány, az Auróra. Hawaii-n kezdődik majd Ausztrálián keresztül hamarosan az egész világon felüti a fejét. És, hogy mi ez az Auróra? A nők elalszanak és nem ébrednek fel többé. Fehér gubó védi a testüket, látni, hogy élnek, csak épp nem ébrednek fel. Viszont álmodnak. És jaj annak, aki veszi a bátorságot és felébreszti Csipkerózsika-álmából a nőt. Mert a nők, köszönik szépen, nagyon jól érzik magukat a másik világban, az álom világban, ahova kerülnek. A “Mi helyünk”-ön nincsenek férfiak, a nők mégis nagyon jól boldogulnak nélkülük. Ennyit a férfinem felsőbbrendűségéről.
Tehát, a férfiak és fiúk itt maradtak anyák, nagymamák, testvérek, feleségek, szeretők nélkül. Zavargások és káosz uralkodik el mindenhol. A férfiak (eleinte) mindent megtesznek, hogy megvédjék a nőieket, azonban ez lassan átfordul néhány fanatikusnál és lesz itt még Lángszórós Brigádtól kezdve, sima gyilkosságig minden.
Csak néhány nő tart ki ébren – többnyire drogoknak köszönhetően -, de van egy, egyetlen egy nő, aki a Dooling női börtönben elalszik, majd felébred. Természetesen nem kell sok idő, hogy híre menjen a dolognak és Dooling városka férfijainak egy része teljesen begőzöl (ugyan mit is vártunk a pasiktól? Hiszen Eve is megmondta, hogy ez lesz!), míg egy páran megpróbálják a nőt védeni. Tehát, a heves vérmérsékletű Frank (a helyi gyepmester) vezetésével egyre több férfi akarja a kezét rátenni a nőre, míg a börtön pszichológusa (Clint) és maroknyi csapata pont, hogy meg akarja védeni. Persze ott van bennük a kétség, mert mi van, ha tényleg Eve a felelős a járványért?
Mit tehetnének, hogy a nők újra felébredjenek? És a fő kérdés: mikor a nők ott állnak majd a válaszút előtt, az ébredést vagy az álmodást választják majd?
„A Mi Helyünk nem volt utópia. Előfordultak könnyek, jó pár vitára ifi sor került, az első nyáron pedig sor került egy gyilkosságra és öngyilkosságra is, ami megrázta a közösséget, annyira értelmetlennek tűnt.”
Jó ideje szemeztem már a könyvvel, bevallom a hossza tántorított el eddig az olvasásától. Ismerem S. King munkásságát és nagyon jól tudtam, hogy szokása a nagyon hosszú regényeknél megszívatni az olvasót azzal, hogy az első olyan 50-10 oldalt valahogy túl kell élni és utána jön a lényeg, a „hűha” faktor. Azt hiszem, nagyon jót tett Owen közreműködése, ugyanis a Csipkerózsikák az első pillanattól megragadtak és alig vártam, hogy legyen időm olvasni és kifejezetten frusztrált, amikor fáradt voltam vagy más dolgom volt és nem ülhettem le a könyvhöz.
A történet igazi hullámvasút volt: nevettem, könnyeztem, dühöngtem és bevallom néha szívem szerint én is az öklöm használtam volna, ahogy Frank, csak engem a hímsoviniszta szövegek bosszantottak. Bár két férfi írta a könyvet, azt kell mondanom, hogy elég éleslátóak azzal kapcsolatban, milyenek is a férfiak.
„Az a felvetésem, hogy a történelem során a nők ugyanezt a funkciót töltötték be, visszatartották a férfiakat – legalábbis amikor lehetséges volt –, megakadályozták, hogy elkövessék a lehető legdurvább, legfelháborítóbb cselekedeteiket.
Körbenézett hallgatóságán. Arcáról eltűnt a mosoly.
– Most azonban úgy tűnik, a hűtőink elmentek vagy elmennek. Mennyi időbe fog telni, amíg a férfiak – akik nemsokára az egyedüli nem lesznek – egymásnak esnek a lőfegyvereikkel, bombáikkal, atomfegyvereikkel? Mennyi időbe telik, hogy a gépezet túlmelegedjen és felrobbanjon?”
És Kingék bebizonyították, hogy bizony nem sok idő kell ehhez. Az egész történet alig 5-6 nap cselekményét dolgozza fel, de szinten az összes olyan bűnt és szörnyűséget megtalálhatjuk a könyv lapjain, amit a férfiak (az emberek, mert valljuk be, a nők is tudnak gonoszak lenni) csak ki tudnak találni.
A könyv vége, a végkifejlet, kedvemre való volt. Örültem, hogy Eve-nek nem lett teljesen igaza és az utolsó pillanatban… no, de ezt nem árulom el.
Egy viszont biztos: az apa-fia duó egy igazán fantasztikus történetet keltettek életre és nagyon remélem, hogy még sokszor írnak közösen. A könyv lenyűgöző volt, leköti az ember figyelmét és azt mondom, hogy viszonylag reálisan sikerült megírniuk, milyen lenne egy pusztuló világ, amiben csak a férfiak maradnak meg. És persze, milyen lenne egy csak nők által élt világ. Hogy melyik jobb? Ki tudja? De talán, nem véletlenül alakult úgy, hogy férfiaknak és nőknek együtt kell végig menniük az Élet nevű úton.
Ki kell térnem a fordításara is, mert megérdemli. Dranka Anita fordításában még nem olvastam eddig semmit, de az biztos, hogy ezentúl, ha meglátom egy könyvnél, hogy ő fordította, akkor az számomra garancia lesz a minőségre. Gördülékeny volt a nyelvezet, tetszettek a szlengek, amiket használt. Remélem még több King könyvnél ott láthatom majd a nevét, mert úgy érzem, összhangban van az íróval (írókkal).
5/4,5 pont
Megjegyzések
Megjegyzés küldése