Olvasónapló – Robert Galbraith: Halálos fehér

Robert Galbraith: Halálos fehér
Olvasás nyelve: magyar
Fordította: Nagy Gergely
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 640
Címkék: krimi, regény, sorozat része,

Fülszöveg:

Egy ​zavart fiatalember, Billy felkeresi Cormoran Strike-ot, hogy a segítségét kérje egy bűnügy felderítésében, aminek azt hiszi, gyerekként tanúja volt. Strike-ot mélységesen felzaklatja a történet. Bár Billy nyilvánvalóan mentálisan beteg, és nem is emlékszik sok konkrét részletre, van benne és a történetében valami nagyon őszinte. Csakhogy mielőtt Strike alaposabban is kikérdezhetné, Billy rémülten elrohan.

Strike és Robin Ellacott (aki eredetileg a titkárnője volt, mostanra pedig a társa a nyomozóiroda vezetésében) igyekeznek a történet végére járni: az ide-oda kanyargó nyomozás pedig elvezeti őket London kis sikátoraitól a Parlament titokzatos legbelső irodáin keresztül egy gyönyörű, de vészjósló vidéki kúriáig.

Ráadásul a nyomozás labirintusában dolgozó Strike magánélete sem olyan egyszerű: újdonsült magánnyomozó-sztárként már nem tud olyan észrevétlenül dolgozni, mint valaha. Egykori titkárnőjével is bonyolultabb a viszonya, mint eddig bármikor. Robin már a nyomozóiroda pótolhatatlan dolgozójává nőtte ki magát, de személyes viszonyuk ennél sokkal összetettebb…

Az eddigi legnagyobb léptékű Robert Galbraith-regény, a Halálos fehér egyszerre érdekes krimi és letehetetlen újabb fejezet Cormoran Strike és Robin Ellacott történetében.

Értékelésem: 

A Halálos fehér, talán az eddigi legjobb Cormoran Strike regény. És ezt írom úgy, hogy egy fél ponttal kevesebbet kap a Gonosz pályától, de ez csak a könyv eleje miatt van. Halálra idegestett a Cormoran-Robin-Matthew nyűglődés. Ez a nem beszélünk személyes dolgokról, csak munka van, de ettől iszonyúan rosszul érezzük magunkat (Cormoran-Robin), illetve nem értem miért akarsz még mindig ott dolgozni, én meg azt, hogy miért zavar ez téged (Robin-Matt).
Ennyit a negatívumokról.

Nagyon régóta halogattam már a könyv olvasását (bár Juckó már jó ideje kölcsönadta nekem), de tudtam azt, amit sajnos meg is éltem: amint befejezem a könyvet, máris nyúlnék a következőért… de még nincs következő.  És már most hiányzik nekem Cormoran és Robin.

Ennek ellenére nem bánom, hogy ez lett az év első olvasása. Kicsit kiszakadtam a hagyományaimból és nem egy romantikus vagy LMBT könyvvel kezdtem az új évet.

Robert Galbrait, azaz J. K. Rowling, nagyon jól tud krimit írni. Ez eddig se volt vita tárgya, de a Halálos fehérben még inkább bebizonyította a tényt. Így csűrni és csavarni a dolgokat, hogy az ember szinte oldalanként kiált fel, hogy “Aha!”, hogy aztán egy oldallal később csak vigyorogjon magánt, hogy na már megint tévedtél.  Olyan lassan és adagolva csöpögteti az infókat – sőt elhallgat infókat, amiket csak Cormoran tud -, hogy amikor a könyv végére értél, elégedetten tetted le, mert végeredményben nem ezt vártad. Persze, az öreg krimiolvasók, mint én, azért kitalálhatnak egy-két dolgot, de abban biztos vagyok, hogy mindenkinek jut valami meglepetés.

Cormoran és Robin egy igazán furcsa pár. Eddig is azok voltak, azonban ebben a kötetben, különösen az elején ez még nyilvánvalóbb. Robin és Matt házassága eléggé rányomja kettejük kapcsolatára a bélyegét, de szerencsére ezen hamar túllendülnek… látszólag. Élik a magánéletüket, átélik (vagy próbálják túlélni) a traumákat és közben úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, pedig nem.

Ennek ellenére a nyomozás során fantasztikusat nyújtanak. Bepillantást nyerünk egy zárt, aritsztokrata világba, a politikai simlisségekbe és kavarásokba. A nyomozó párosunkkal (és a nekik dolgozókkal) együtt próbáljuk megfejteni a múlt titkait, amelyek azonban nagyon nehezen vagy egyáltalán nem akarnak nekünk feltárulni. Persze Cormoran előtt semmi sem maradhat titokban.  Maga az ügy is elég titokzatos, hisz van itt zsarolás, gyilkosság, öngyilkosság és valami, ami valamikor legális volt, mára azonban már illegális. Az írónő kiválóan vezet végig minket a több szálon és több társadalmi rétegen átívelő intrikákon keresztül. Gyönyörűen bemutatja nekünk a környzetet, a legapróbb részletekre is odafigyelve, mindezt szép és gazdag nyelvezettel. Imádtam, hogy az író (és a fordító – ezért hatalmas piros pont Nagy Gergelynek) sikeresen átadta a különböző társadalmi osztályok és tájegységek embereinek beszédmódját. Itt egy kis yorkshire-i, ott egy kis cornwalli, egy kis úrias, egy kis bűnözős. Élvezet volt olvasni.

Rowling elmesél nekünk egy nagyon jó történetet, megteremt egy bizonyos légkört, sikeresen meglep minket és mindezt összefonja több erkölcsi szállal. Ritkán írok ilyet egy könyv kapcsán, de most el kell ismernem: fejet hajtok az írónő előtt.

Biztos vagyok benne, hogy ez a könyv megosztó. Mert ez a könyv nem olyanoknak íródott, akik odavannak a forgatókönyv-szerűen megírt könyvekért,  az olyan írókért, akiknél villámsebesen jutunk el A-ból, B-be és közben alig tudunk meg valamit a szereplőkről. Nem, itt bizony minden mondatnak, minden szónak súlya van és mindez csak a végén derül ki.

Nagyon nehéz volt letenni a könyvet és nagyon nehéz volt megválni tőle. Mert a krimi szálon kívül, természetesen a legfontosabb, hogy mi lesz most? Mi lesz Cormoran, Robin és Matt sorsa? (Bár Matté baromira nem érdekel.) (És itt kell még megjegyzenem, hogy Robin naivitása vagy inkább becsukott szeme Mattet illetően, kissé csalódást okozott.)

És ezek után félelemmel tekintek a jövőbe, hiszen ha már most ilyen fantasztikusat kaptam, ha már most szinte csak jókat tudok írni Cormoranról és Robinról, akkor mi lesz később?

És mire az értékelésem végére értem, úgy döntöttem, mégis megérdemli az 5 pontot. Mert ez egy fantasztikusan jó évkezdés!

5/5 pont