Olvasónapló – Eric Bell: Alan Cole nie jest tchórzem

Eric Bell: Alan Cole nie jest tchórzem
Olvasás nyelve: lengyel
Sorozat: Alan Cole 1. kötet
Kiadó: Wydawnictwo YA!
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 340
Fordító:  Michał Zacharzewski
Címkék: ifjúság, dráma, LMBTQ, sorozat része

Tartalom: Hogy éld túl a középiskolát, ha nem akarod, hogy feltűnj másoknak? A kamaszok élete igazán borzasztó. Alan Cole ezt tökéletesen jól tudja. Egy túl sokat követelő apa és Nathan a bátyja, aki ott köt belé, ahol tud és akkor bántja, amikor csak kedve tartja… Ráadásul ott van még az a helyes fiú ez ebédlőből. Soha, senki nem tudhat erről az érzésről! Sajnos, fondorlatos bátyja felfedi a titkát és a zsarolástól sem riad vissza. Elkezdődik a Cole vs. Cole játék, ami nem vidám és egyáltalán nem játékos. Vajon Alannek sikerül végrehajtania a szinte lehetetlennek tűnő előírt hét feladatot? Sikerül vajon megőriznie a titkát? Vajon sikerül szembeszállnia a bátyjával?
Alan Cole nem gyáva és még bebizonyítja mindenkinek, mire képes! 

 

Értékelésem: Be kell vallanom, hogy nem egészen arra számítottam, mikor elolvastam a könyv fülszövegét és megszereztem, amit végül kaptam. Én már előre elkönyveltem, hogy kapok egy újabb Simon és a Homo sapiens-lobbi stílusú, aranyos, kamasz szerelemről és coming outról szóló könyvet. Nem azt kaptam, és nem bánom. Ugyanis sokkal többet adott nekem ez a történet, mint azt vártam. Azt kell mondanom, hogy az Alan Cole nem gyáva című könyv, fantasztikus. (És már most felhívnám a kiadók figyelmét, hogy talán elgondolkodhatnának azon, hogy nálunk is kiadják a könyvet.  )

Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy a könyvbeli középiskolát ne keverjem már össze, a nálunk megszokottal. Ugyanis amerikai iskolarendszer szerint, ez a középiskola a 7-9. évfolyamot jelöli. Alan Cole, könyvünk főszereplője mindössze 12 éves, a bátyja Nathan pedig 14. Alan élete nem könnyű. Az apja egy igazi hideg szívű, követelőző, szigorú és egy csepp szeretet nélküli férfi, aki keményen megtorolja fiai minden engedetlenségét, mindent, ami szerinte rossz fényt vetíthet rá. Anyja, egy gyenge asszony, aki szó nélkül hagyja, hogy mindkét fia szeretet nélkül nőjön fel. Nathan pedig… nem nevezhető egyáltalán minta testvérnek. Folyton terrorizálja és bántja az öccsét – elég brutális módon. És bár az anyjuk tud róla, ez ellen sem tesz semmit. Alan családja ráadásul, mintha egyedül lenne az egész világon. Sem nagyszülők, sem egyéb rokonok nincsenek a láthatáron.

Alan egy igazán kedves és szeretetreméltó fiú, mindazok ellenére, amiket át kell élnie. Gyávának tartja magát, amiért sosem száll szembe a bátyjával, amiért csendben tűr mindent. Nathan pedig, minden sérelmet, apja minden rosszalló szavát vagy tekintetét, amit neki szán, mind az öccsén torolja meg. Alan nem érti, hogy miért gyűlöli ennyire a bátyja, nem érti, hogy az apja miért ilyen “gonosz”. Életében egyedül a művészet az egyetlen öröm. Tehetségesen rajzol és fest és legnagyobb álma, hogy egyszer valami olyasmit fest, ami az összes embert megfogja.

A fiú élete akkor fordul a feje tetejére, amikor rádöbben, hogy meleg és beleszeretett Connorba. Ráadásul a bátyja, miután feltöri Alan számítógépét, felfedi öccse titkát és választás elé állítja a fiút. Hét napja van elvégezni, a Nathan által előírt hét feladatot és ő is elvégzi az Alan listáján szereplő dolgokat, és amelyikőjük a hetedik nap végére hamarabb végez mindegyikkel vagy többet csinál meg, az győz. Azonban, ha Nathan győz, elmondja mindenkinek Alan titkát. Ha Alan, akkor a bátyja jön neki egy szívességgel.

A fiú nem akar belemenni a dologba, de persze a bátyja elég hathatósan meggyőzi róla. És elindul a verseny, ami bebizonyítja, hogy melyikőjük a jobb Cole.

Nagyon szerettem a történet vezetését, ahogy Alan lassacskán kibújik a csigaházából és az addigi két ebédtársa igazi baráttá válik a számára, ahogy egyre inkább összeszedi magát és lelkileg is megerősödve eldönti, hogy legyőzi a bátyját. Eleinte azért, hogy ne derüljön ki a titka, végül azért, hogy megmentse Nathan attól, hogy gonosszá, olyanná váljon, mint az apjuk.
A történet során szép lassan fény derül a családi titkokra is, Alan megérti, apja miért lett olyan, amilyen és az is kiderül, hogy bátyja miért hibáztatja Alant azért, hogy az egykor boldog családjuk ilyen hideggé és szeretet nélkülivé vált.

Ezen az úton Alan legnagyobb támogatói Zack, a kissé fura fiú, akit mindenki zakkantnak tart és a túlsúlyos Madison (aki a lánynév ellenére szintén fiú), illetve Alan osztályfőnöke, Ms. Richter, akik a maguk módján mind hozzátesznek ahhoz, hogy Alan végül legyőzve a bátyját, de legfőképpen önmagát, ki merjen állni Connor (és mindenki) elé, hogy a titka többé ne legyen titok. És talán sikerül az apját is ráébresztenie arra, hogy sem ő, sem a családja nem lesz boldog attól, ahogy viselkedik.

A történet egyáltalán nem rózsaszín, nincsenek benne nagy szerelmi vallomások és románcok, hiszen főhőseink még csak kamaszok. Nagyon sok fontos témát elővesz, legfőképp a családon belüli erőszakot, ami lehet fizikai vagy lelki terror, az iskolai klikkesedéseket, a homofóbiát és azt, hogy nagyon nehéz a gyerekkorból lassan felnőtté válni.

De a könyv végére Alan elmondhatja magáról, hogy ő nem gyáva és elindult a férfivá érés útján. Akinek lehetősége van sokkal jobb felnőtté válni, mint amilyen az apja volt. És talán tetteivel sikerült elérnie, hogy a bátyja is végre magára találjon és rájöjjön, hogy nem Alan a hibás mindazért, ahogy a felnőttek, a szüleik döntöttek, amit tettek és attól, hogy az öccsét bántja, ő egyáltalán nem lesz jobb.

Örülök, hogy rábukkantam erre a könyvre és megvettem – és most nagyon várom, hogy a második kötetet is kiadják. Ugyanis kíváncsi vagyok, hogy Alan Cole miért nem táncol? És persze kíváncsi vagyok, hogy alakul a Cole család élete a továbbiakban?

5/5 pont