Olvasónapló – Christine Feehan: Dark Symphony

Christine Feehan: Dark Symphony
Sorozat: Dark Saga 9. kötet (Goodreads szerint)
Kiadó: Jove
Kiadás éve: 2003
Oldalszám: 352
Címkék: romantikus, paranormális, erotikus, sorozat része

 

 

Tartalom: Byron Justicano, önkéntes száműzetésben él, miután annak idején veszélybe sodorta hercege életpárját és legjobb barátjának is csalódást okozott.
Olaszországban megismeri a világhírű zongoristát és zeneszerzőt Antonietta Scarlettit, aki nem mellesleg egy gyerekkorában történt tragédia óta vak. Antonietta gazdag, híres és családjának fő támasza. Byron viszont akarja életpárját.

 

Értékelésem: Magáról a sorozatról korábban már ITT írtam, most nem ismertetném újra. 
Elég hullámzó Feehan Dark Saga sorozat, az már szent. Vannak kötetek, amik épphogy megütik a mércét, mások kiemelkedőek, aztán megint süllyed kicsit a színvonal. De azt el lehet azért mondani, hogy összességében a sorozat egyre jobb és jobb lesz.
Byron történetére már régóta kíváncsi voltam. Ennek egyik legnagyobb oka az volt, hogy a férfi nem vadász, hanem kézműves. Méghozzá ékszereket készít, ő drágakőhívó, képes rábukkanni a legdrágább és legszebb drágakövekre.
Már a kötet elején rábukkan életpárjára, Antoniettára. A nő 37 éves, vak és híres zongorista. Ráadásul a Scarletti birodalom összetartója. Bár a család feje a nagyapja Don Giovanni, valójában Antonietta tartja össze az egészet. Byronnak nem könnyű elérni, hogy a nő elfogadja, a férfi nem megy sehova és nem csak egy viszonyra vágyik.
Jó volt végre többet is megtudni a jaguárokról, hiszen korábban már volt róluk szó. Remélem, hogy később még inkább belemerülhetünk az alakváltók életébe is.
Természetesen ez a kötet sem nélkülözhetett egy kis rejtélyt és krimi vonalat. Igazából, szerintem nem volt nehéz kitalálni, hogy ki áll a gyilkossági kísérletek és a gyilkosságok mögött.
Antoinetta családját elég vegyesen fogadtam. A nagypapát bírtam, bár azért kiderült, hogy az öreg elég rendesen tud zsarnokoskodni. Az unokatestvérek pedig mind titkoltak valamit és emiatt folyton gyanúba keverték saját magukat. Farnco titka viszont eléggé meglepett.
Az erotikus vonal itt sem maradt ki, de szerencsére ezek nem mennek a történet rovására. Byron és Antonietta kapcsolata érdekes volt. Ez alkalommal egy igazán független nőt kaptunk, akinek amúgy esze ágában sem volt sem férjhez menni, sem tartós kapcsolatot kiépíteni. Byron szerencsére a macsó vadászokkal ellentétben, türelmes és kompromisszumképes pasi. (Persze, Kárpáti, tehát ő is macsó, izmos és jóképű. Csak nincs meg benne az a türelmetlenség, mint az eddigi kötetek férfi hőseiben.)
Összességében örülök, hogy nem adtam fel annak idején az első két kötet után. Egyszerre több részt nem igazán bírok olvasni belőle, de így, hogy beiktatok a része közé pár másik könyvet élvezhető a sorozat.

5/4 pont