Olvasónapló – Karen M. McManus: Lehull a lepel

Karen M. McManus: Lehull a lepel
Sorozat: –
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 382
Fordító: Sárossy-Beck Anita
Címkék: ifjúsági, krimi, LMBTQ, romantikus

 

 

Fülszöveg: 

 Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?

Értékelésem: 

Először is le kell szögeznem, hogy tetszett az alapötlet és nagyrészt a megvalósítás is. Elég sok mai problémát érint a könyv, de sajnos nem mindegyiket sikerült neki úgy kidolgoznia, ahogy azt kellene.
De kezdjük inkább az elején: egy szép őszi napon, öt diákot délután bezárnak egy tanterembe büntetésként. Hogy mi volt a bűnük? Mobiltelefon volt náluk annak ellenére, hogy tudták, a kémia tanár ezt nem tolerálja. Azonban mind az öten állítják, hogy nem az övéké a telefon.
Ők öten, nem igazán ismerik jól egymást, nem sok közös van bennük, csak az, hogy most mind bajba kerültek. Itt az okostojás, a szépségkirálynő, a drogdíler, a sztár baseball játékos és a jövőbeni áldozat, a pletykarovat vezetője.

Büntetésük leülése közben történik valami, ami miatt a felügyelő tanár nélkül maradnak és közben megtörténik a tragédia: Simon, a nem éppen közkedvelt, inkább utált pletykablog tulajdonosa meghal.
Természetesen rögtön elindul a nyomozás és egyik titok a másik után kerül napvilágra.

Maga a történet nagyon izgalmas volt és kifejezetten szerettem, hogy a négy életben maradt személy szemszögéből merülhetünk bele a rejtélyek kibogozásába. A rendőrség rögtök őket kezdi el gyanúsítani, elsősorban Nate-et, aki amúgy is feltételesen van szabadlábon, ráadásul ő az egyetlen, aki nem a legjobb körülmények között él. A másik három diák szülei azonnal csatarendbe állítják az ügyvédeiket és mind a három ügyvéd ugyanazt mondja: ne mondjanak semmit, ne beszéljenek egymással és amúgy is maradjanak nyugton.
Természetesen a könyv nem lenne izgalmas, ha ők betartanák a szabályokat. Ráadásul a rendőrség rájön, hogy Simon épp erről a négy személyről akart legközelebb hírt kitenni. De mégis Nate-en kívül, akiről úgyis tudta mindenki, hogy valószínűleg még mindig dílerkedik, mégis milyen titkokat rejthet a másik három?
Persze, hogy vannak titkaik és mind a három titok elég súlyos ahhoz, hogy a rendőrök gyanakodjanak rájuk.
Jól voltak a szemszöget váltogatva, jól voltak adagolva a könyvben a nyomok és bizony az ember olvasás közben folyamatosan gyanakszik: hol a négyesükre, hol a mellékszereplőkre.

A rendőrségi nyomozás röhejes volt. Ha én ezt a könyvet krimiként vettem volna a kezembe, valószínűleg párszor a földhöz csapom. Ahogy arra a jogi aktivista és az oknyomozó riporter is többször felhívja a figyelmet, a rendőrök azt látják, ami a szemük előtt van és nem törődnek olyan dolgokkal, amiket bizony egy jobb CSI részben, de még egy ősrégi T.J. Hooker epizódban is alaposan megnéztek volna. Budapest hadnagy nevén viszont percekig röhögtem.

Ami a szereplők titkait illeti igazából Bronwyn volt nekem meglepetés, mert el nem tudtam képzelni, hogy az eminens diák mit csinálhatott, bár volt egy sejtésem, hogy mivel kapcsolatban lehet. De én másra gondoltam. Addy titka eléggé klisés lett, míg Cooperét egyáltalán nem volt nehéz kitalálni. Nagyon szerettem Cooper titkát. Nate pedig, szinte nyitott könyv volt. De csak szinte!
Ami a végkifejletet illeti, valahol a könyv felétől eszembe jutott ez a variáció is, de csak a történések egyik fele. A kis csavar a végén igazán üdítő és meglepő volt. Ezért csakis plusz pontot tudok adni az írónak.
Ebben a könyvben senki sem az akinek látszik vagy akinek mondja magát. Érdemes minden nyomra odafigyelni.

A történetben nagyon jól előtérbe kerülnek a mai iskolákban történő legnagyobb szemétségek: egymás szívatása, bántalmazás, internetes megalázások, homofóbia és kirekesztés.
Azonban nem tudom azt mondani, hogy maradéktalanul imádtam a könyvet, ugyanis voltak hiányosságai. A négyesfogat elleni lejárató hadjárat jól volt megírva, tetszett, hogy ők négyen összefognak. Ténylegesen viszont Bronwyn volt az, aki elkezd nyomozni, hogy mégis mi a fene történt. A másik három az elején inkább csak azon siránkozik és drukkol, nehogy nyilvánosságra kerüljön a titkuk. Ami érthető, de ha hamarabb összefognak és összedugják a buksijukat, talán megkímélték volna magukat pár kellemetlenségről.
És most térjünk át a romantikus vonalra: nagyon drukkoltam a két párosnak, hogy maradjanak együtt. Viszont nagyon keveselltem Cooperéket. Inkább Bronwynék voltak előtérbe nyomva a történet során és nagyon sajnáltam, hogy velük is ér véget a könyv. Cooper titka és kapcsolata sokkal több figyelmet érdemelt volna. Kedveltem a srácot, jó volt olvasni, ahogy egyre magabiztosabb lett (annak ellenére, hogy látszólag amúgy is jó kis adag önbizalommal rendelkezett, ez nem egészen volt így), nyitottabb lett és rászánta magát a döntő lépésre. A nagymamáját nagyon bírtam, az apja viszont egy barom. A tipikus apa, aki a fia sportkarrierével akar dicsekedni és, ha valami nem úgy van, ahogy ő azt kigondolta, azt személyes sértésként fogja fel. 

Jöjjön egy kis pozitívum: nagyon tetszett, hogy nem zárta le az írónő klisésen ezeket a kapcsolatokat. Nem lett egy holtodiglan-holtomiglan az egészből. Hiszen mégis csak 17-18 éves kamaszokról van szó. Mindig is röhejesnek tartottam, mikor egy kamaszkori románcot úgy zárnak le a könyvekben, hogy ők örökre együtt maradnak és íme a boldog pár. Persze, nem azt mondom, hogy nincsenek kamaszkori szerelmek, amik aztán boldog örökkön-örökkénnel ér véget. De valljuk be az esetek többségében nem így van. Ezért örültem annak, hogy az író sejteti, hogy a két páros együtt van, és van esélyük a boldogságra.
Ami Addy-t illet, na ott pedig nagyon üdvözöltem, hogy nem lett belőle a közhelyes szerelmi befejezés azzal a bizonyos titokkal. Nagyon tetszett, ahogy Addy kiszabadult ebből az elnyomó kapcsolatból, kiterjeszti a szárnyait és rájön, hogy mennyi mindenről lemaradt a barátja Jake mellett.
Egy kicsit a mellékszereplőkről: leginkább Addy nővérét és Bronwyn húgát bírtam (bár bevallom egy kis időre rá is gyanakodtam :D).

Muszáj kitérnem a fordításra: maga a fordítás jó volt, a könyv nyelvezete könnyed, gyorsan halad az ember. Azonban nem tudok elmenni amellett, hogy nagyon sok elütés, betűcsere és névelő hiány/plusz van a könyvben. A kiadónak erre jobban oda kellene figyelnie, ugyanis engem sokszor meg tud akasztani az olvasásban az ilyesmi. Láttam már ennél borzalmasabb helyesírású és fordítású könyveket, de az nem mentség sem a kiadónak sem a fordítónak. Ez bizony részemről fél pont levonást eredményezett.

Összességében egy jó kis történet volt, amit még jobban ki lehetett volna dolgozni, a szereplőket szerettem volna még inkább megismerni. És még több Coopert és Krist akartam! 

4/5 pontot megadok neki