Tündérvilág

    Hűha, megint eltelt pár év azóta, hogy utoljára blogoltam. Megmondom őszintén, most sem jutott volna eszembe, de Juckó leporolta a saját blogját, és mivel épp a hétvégi program(változás)unkról írt, hirtelen kedvet kaptam hozzá, hogy én is újra billentyűzetet ragadjak. Megpróbálok most már rendszeresen… már amennyire tőlem telik. :D Juckóval, bár már megint régen sikerült összehoznunk egy közös hétvégét – mindig közbeszól valami, leginkább valamelyikünk kutyául lerobban –, de az biztos, hogy a Kocsonyafesztivál os találkozó szent és sérthetetlen. Ezen a hétvégén mindig találkozunk, immár…. húúúúú, van az már húsz éve is. Hihetetlen, hogy már húsz éve ismerjük egymást. Juckó, boldog húsz éves évfordulót nekünk! Idén annyi változtatást eszközöltünk, hogy valamikor két hete megláttam, hogy február 7-én indul egy kirándulás a szlovákiak Tátralomnicra, ahol a Kutyaszánhúzó Bajnokságot lehet megtekinteni. Meg is kérdeztem Juckót, hogy nincs-e kedve elmenni és ő lelkesen rávágta, ...

  Utoljára 2020. szilveszterén írtam bejegyzést. Nem terveztem ilyen hosszú kihagyást, de a tavalyi évünk és a mostani is nagyon sok rossz és kellemetlen élményt hozott számunkra és őszintén szólva, azokról nem akartam írni. Hosszabb és értelmesebb könyvértékelésekhez se volt hangulatom.   Mivel mindig is szerettem a lengyelországi útjainkról élménybeszámolókat írni, ezért szántam rá magam arra, hogy újra elővegyem a blogot. (Nem ígérem, de megpróbálok majd sokkal sűrűbben jelentkezni ezután.) Talán azzal kellene kezdeni ezt a mostani élménybeszámolót, hogy még januárban (2022.), miután az előző elnök lemondott az MLNÖ vezetéséről, engem választottak meg helyette a képviselőtársak. Ezzel nem kevés munka szakadt a nyakunkba, de úgy gondolom eddig egész jól vettük az akadályokat. Az első nagyobb megmérettetésünk már rögtön februárban megérkezett, amikor megszerveztük az első Fánkbulinkat, azaz a Zsíros csütörtököt, a hagyományos lengyel torkos csütörtököt. Ezt követte márciu...