Dan Brown: A titkok titka – Robert Langdon prágai kalandja

Dan Brown: A titkok titka

Olvasás nyelve: magyar
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 800
Címkék: thriller, akció, sorozat része,

Fülszöveg:

A világ leghíresebb thrillerszerzője új, lenyűgöző regénnyel tér vissza – egy lendületes, fordulatos, gondolatébresztő mesterművel, amely úgy szórakoztatja az olvasókat, ahogy arra csak Dan Brown képes.

Robert Langdon, a szimbolika professzora Prágába utazik, hogy részt vegyen egy meglepő előadáson, amelyet az a neves noétikus kutató, Katherine Solomon tart, akivel nemrég kezdett romantikus kapcsolatot. Katherine egy különleges könyv megjelentetésének küszöbén áll, amely forradalmi tudományos felfedezéseket ismertet az emberi tudat természetével kapcsolatban… és ezek a felismerések a több évszázados, beágyazott hitrendszerek szétrombolásával fenyegetnek.

Amikor egy brutális gyilkosság káoszba taszítja az egész utazást, Katherine hirtelen eltűnik, a kézirata pedig megsemmisül. Langdon kétségbeesetten próbálja megtalálni a nőt, akit szeret, és hátborzongató versenyfutás kezdődik Prága misztikus városrészeiben. Könyörtelenül vadászik rá egy nagy hatalmú szervezet, valamint egy ijesztő alak a város ősi mitológiájából.

Miközben a cselekmény kiterjed New Yorkra és Londonra, Langdon beleveti magát a futurisztikus tudományok és a történelmi tanok kettős világába, és a kódok és szimbólumok labirintusán keresztül felfedi a sokkoló igazságot egy titkos programról, amely örökre megváltoztathatja azt, ahogy az emberi elméről vélekedünk.

DAN BROWN nyolc sikerlista-vezető regény szerzője, egyebek közt A Da Vinci-kódé, amely minden idők egyik legtöbb példányban eladott könyvévé vált. A Robert Langdon-thrillerek – köztük Az elveszett jelkép, az Angyalok és démonok, az Inferno és az Eredet – világszerte elvarázsolták az olvasókat, és intellektuális vitákat, párbeszédeket, találgatásokat hívtak életre. Brown regényei 56 nyelven jelentek meg a világ minden táján, összesen több mint 250 millió példányban.

Értékelésem:

Nyolc év szünet után Dan Brown ismét visszatér Robert Langdon világába, és bár A titkok titka nem hibátlan, ismét azt nyújtja, amiért az író rajongói szeretni szokták a sorozatot. Bár ezúttal úgy éreztem, kissé túlzásba vitte a tudományos magyarázatokat, amelyek sokszor kizökkentettek az olvasásból, összességében ismét egy izgalmas Langdon-kalandot kaptam.

A történet szerint Langdon ezúttal a párja, a tudatkutatás területén dolgozó Katherine Solomon előadásán vesz részt. Ekkor azonban különös, megmagyarázhatatlan jelenségek ütik fel a fejüket, Katherine hirtelen eltűnik, és kiderül, hogy a megjelenés előtt álló, korszakalkotó könyvét is ellopták. Ezzel kezdetét veszi a szokásos, halálos iramú versenyfutás az idővel. Ahogy azt Dan Browntól megszokhattuk, most sem hiányzik a pörgős tempó, a számos fordulat és a rejtvények sora, amelyek újabb és újabb rétegeken vezetik át a főhőst.

A regény egyik legnagyobb erőssége kétségkívül a hangulat. Az író a cselekményt ezúttal Prágába helyezte – a város pedig szinte önálló szereplőként kel életre, tökéletesen illeszkedve a sztorihoz a maga legendáival, sötét zugaival és a múlt nyomaival. Brown zseniálisan használja fel Prága történelmét, építészetét, a zsidó legendákat és az alkímiai hagyományokat. Olvasás közben az embernek kedve támad azonnal felkerekedni és felkeresni a leírt helyszíneket, és saját maga felfedezni a titkaikat. És ezt már megszokhattuk az írótól, legalábbis én már megszoktam, mert eddig minden könyve közben azonnal el akartam menni, Párizsba, Rómába, Isztambulba és persze minden egyéb helyre, amit csak megemlít.

Kifejezetten tetszett a tudomány és a spiritualitás összekapcsolása is. Brown régóta mesterien egyensúlyoz a történelmi tények, a szimbolika és a vitatott elméletek mezsgyéjén; ezúttal a központi motívum az emberi tudat természete lett. Izgalmas, elgondolkodtató téma, még akkor is, ha néhány felvetett koncepció meglehetősen merésznek vagy vitathatónak tűnik. (Bár a magam részéről simán elhiszem, hogy a valóságban is folynak a könyvben leírtakhoz hasonló titkos kísérletek.)

A feszültségkeltéshez is vitathatatlanul megvan az író tehetsége. A rövid fejezetek, a folyamatos fenyegetettség érzése és az újabb felfedezések miatt a könyv nagyon gyorsan olvasható lenne – ha Dan Brown nem húzta volna el kissé a dolgot. Számomra sajnos túl sok volt a száraz tudományos és pszichológiai leírás, ami miatt sokszor kizökkentem a cselekményből és a hangulatból. Kellenek az ismeretek és a háttérinfók, de fele ennyi is bőven elég lett volna. A pszichológiai fejtegetések a könyv közepén teljesen kimerítettek, a felénél már-már fel akartam adni, és végül csak a befejezés iránti kíváncsiságom vitt előre.

Hasonlóan kettős érzéseim vannak a Gólem-szállal kapcsolatban is. Maga a legenda és az, ahogyan a karakter átélte az eseményeket, lenyűgöző volt, viszont viszonylag hamar sikerült rájönnöm a Gólem kilétére. Innentől kezdve már csak az izgatott, hogy a végén hogyan oldja meg az író a sorsát. Bár maradt bennem némi hiányérzet, a lezárással végül is elégedett vagyok.

Mint olyan olvasó, aki kedveli Dan Brown stílusát és minden könyvét olvasta, összességében nem csalódtam – legalábbis közel sem annyira, mint annak idején az Eredet kapcsán. A korábbi Langdon-kalandok rajongói pontosan azt kapják, amit várnak: titkokat, szimbólumokat, üldözéseket és az egész emberiség sorsát érintő veszélyt. A titkok titka meghozta azt, amit keresek a regényeiben: a remek szórakozást, az intelligens rejtvényeket és a lenyűgöző utazást a történelem, a tudomány és az emberi hiedelmek világában.

Azért remélem, hogy a következő Robert Langdon-regényre nem kell újabb nyolc évet várni. (És még mindig nem tudom megbocsátani Brownnak, hogy az Inferno végén történteket azóta sem említi meg.)

4/5 pont