Alice Winters: The Hitman's Guide 1-8

Olvasás nyelve: angol
Kiadó: magánkiadó
Kiadás éve: 2019-2026
Oldalszám: sok. Nagyon sok!
Címkék: LMBTQ, meleg, akció, humor, sorozat

Tartalom:

Alice Winters The Hitman's Guide, azaz Egy bérgyilkos kézikönyve sorozata jelenleg nyolc kötetből és néhány rövidebb novellából áll.

A főszereplők Leland (alias Sandman, azaz Homokember), az ex-bérgyilkos – aki a történet elején még egyáltalán nem ex –, és Jackson, a magánnyomozó.

A nyolc kötet során végigkövethetjük a megismerkedésüket, egymásba szeretésüket, házasságukat és azt, hogyan keverednek újabb és újabb kalandokba. Közben pedig szépen lassan egy meglehetősen különös baráti társaság is kialakul körülöttük.

Mondjuk úgy, hogy nem feltétlenül ők jelentkeztek egymásnál barátkozási szándékkal. 😄

Értékelésem:

Valamikor tavaly tavasszal kezdtem el az első kötetet, a The Hitman's Guide to Making Friends and Finding Love-ot, vagyis Egy bérgyilkos kézikönyve a barátkozáshoz és a szerelemhez című részt, és szinte azonnal beszippantott.

Leland humora, Jackson komolysága és kettőjük kapcsolata rögtön megvett magának. Különösen szerettem, hogy miközben ugyanazon az ügyön nyomoznak, mindketten teljesen más módszerekkel közelítik meg a problémát. Jackson próbálja a dolgokat a törvényes úton intézni, Leland pedig… nos, ő rendelkezik néhány kevésbé törvényes megoldással is. 😄

Leland „flörtölési technikáját” már az első kötetben megismerhetjük. Amikor Jackson számon kéri, miért lőtt rá, Leland természetesen teljesen ártatlan magyarázattal szolgál:

“Well, that was just like flirting. Like how a boy pushes a girl he likes.”

Hát persze. Van, aki virágot küld, más bókol, Leland pedig rád lő. 😂

A nyolc kötet alatt nagyon jó volt végigkövetni Leland érzelmi fejlődését. Megtanul bízni másokban, szeretni, elfogadni, hogy vannak emberek, akik tényleg mellette állnak – miközben szerencsére egy pillanatra sem válik más emberré.

Leland fejlődik, de továbbra is ugyanaz a lökött Homokember marad, akit már az első könyvben megszerettem. És ha Jacksonról van szó, akkor kétségünk sem lehet afelől, hogy meddig menne el érte:

“I love you too and I’m willing to burn down the entire world for you.”

Amire Jackson csak annyit mond:

“It’d be a Lelandocalypse.”

Igen. Pontosan. És ami más szájából romantikus túlzásnak hangzana, azt Leland esetében valószínűleg érdemes szó szerint venni. 😂

Lucas miatt közben időnként a guta kerülgetett. Egyszerűen képtelen elengedni Lelandet, és természetesen a múlt sem hajlandó békésen a múltban maradni. Újabb és újabb emberek bukkannak fel Leland korábbi életéből, és sosem lehet tudni, hogy barát, ellenség vagy valami egészen más lesz-e belőlük.

És persze Leland életében a fegyvereknek is egészen különleges helyük van. Ezt az ötödik kötetben egy új ismerős is megtapasztalja, amikor megkérdezi Lelandet, hány gyereke van.

“How many?”
“Oh my god, you expect me to count them all? God, that’d take me all day. Like three hundred and seventy-two.”

Nos, igen. Lelandnek 372 gyereke van. Legalábbis ő így számolja a fegyvereit. És ami a legijesztőbb: láthatóan tényleg tudja a pontos számot.

És ebből szép lassan kialakul egy olyan csapat, amit egyszerűen imádtam.

Ott van például Henry, a rendőrfőnök, akinek eredetileg le kellene tartóztatnia a Homokembert, ehelyett azonban hinni kezd Lelandnek és Jacksonnak – és végül gyakorlatilag tiszteletbeli apukája lesz Lelandnek.

Aztán ott van Cassel, a számítógépzseni; Jeremy, a morcos zsaru; Tavish, a lökött skót ex-bérgyilkos; Ellis, a szelíd állatorvosi asszisztens; Micah a titokzatos ex-bérgyilkos, aki természetesen csak azért segít nekik, mert éppen arra jár… és semmiképpen sem azért, mert megszerette őket. 😏

Everly, a börtönőr is hozzájuk csapódik, és persze nem lehet kihagyni Waylont, a zseniális kamasz srácot sem.

És A Kerítést!

Hogy is hagyhattam volna ki A Kerítést?!

Hiszen A Kerítés mindennek az oka.

Sőt, a nyolcadik kötetben még Jackson is kénytelen szembesülni azzal, hogy A Kerítéshez bizony egészen különleges emlékek fűzik. Legalábbis Leland szerint:

“Remember that private naked photo shoot with The Fence we did?”

Mire Jackson:

“NO! No, I sure don’t remember that.”

És ezzel talán tökéletesen össze is foglalható ez a sorozat: bérgyilkosok, rendőrök, magánnyomozók, ex-bérgyilkosok, egy zseniális kamasz, 372 fegyver és egy Kerítés. Mi kellhet még?

Mindezek mellett pedig természetesen ott vannak az akciók is. És bár rengeteget nevettem olvasás közben, azért bőven akadtak olyan részek, amikor kisebb szívrohamot kaptam. Hol Leland, hol Jackson, hol valamelyik barátjuk múltja nyúlt utánuk, és persze mindig akkor, amikor már éppen kezdett volna minden egy kicsit túl nyugodt lenni.

Ami különösen tetszett a sorozatban, hogy a humor mellett az érzelmi részek is nagyon jól működnek. Leland és Jackson kapcsolata fokozatosan épül fel, és közben nemcsak egy szerelmi történetet kapunk, hanem azt is látjuk, hogyan tanul meg Leland egy olyan életben élni, amelyben már nem csak a túlélés a cél.

Ez volt az első sorozatom Alice Winterstől, és biztosan nem az utolsó. Annyira megszerettem a stílusát, hogy azóta már néhány rövidebb regényét is befaltam, és természetesen a többi sorozata is ott vár a várólistámon.

És persze, ha lesz folytatás – márpedig szerintem lennie kell! –, én ott leszek az első sorban.

Lucas szála még teljesen lezáratlan, én pedig személy szerint nagyon szívesen olvasnék egy Micah és Everly központú könyvet is.

Szóval Alice Winters, csak szólok:

Én készen állok.
A Kerítés készen áll.
A csapat készen áll.
Leland valószínűleg nem áll készen, de ez eddig sem akadályozta meg semmiben. 😂

5/5 pont