Olvasónapló – Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban

Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Olvasás nyelve: magyar
Fordította: Molnár Júlia Dóra
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 550
Címkék: történelmi fikció, dráma, akció, kémregény

Fülszöveg:

AUSCHWITZ, 1944. Alfred Mendl fizikusprofesszor az őrök számára csupán egy a többi zsidó rab közül. Valójában a világon egyedül ő jött rá az egyenletre, amely még hiányzik az amerikaiaknak az atombomba előállításához.
WASHINGTON, 1944. Nathan Blum az amerikai titkosszolgálatnál rejtélyes üzenetet dekódol Lengyelországból: Alfred Mendl fizikust elhurcolták Auschwitzba. A feladat egyértelmű: valakinek be kell jutnia a haláltáborba, és elhoznia a fizikusprofesszort az Egyesült Államokba.
A küldetésre 72 óra van. Őrült terv vagy zseniális húzás?

„Mestermű!” STEVE BERRY
„Az egyik legjobb thriller, amit valaha olvastam.” PETER JAMES
„Elsöprő, torokszorító, feszültséggel teli.” LEE CHILD

 

Értékelésem: 

A II. világháborúról és a borzalmairól olvasni nehéz. Nehéz akkor is, ha valóságon alapuló könyvet olvas az ember, ha dokumentumkönyvet és akkor is, ha történelmi fikció, mint az Egy kém Auschwitzban.

A könyv nagyon könnyen és gyorsan olvasható – nem a könyv hibája, hogy lassabban haladtam vele -, de egyáltalán nem könnyed és kellemes olvasmány. Ez végül is várható volt, hiszen már maga Auschwitz neve is borzongást kelt az emberben, akár járt már ott, akár nem.

Az írónak hatalmas plusz pont jár azért, mert amennyire lehetett, tartotta magát a valós eseményekhez és ezek olyan könnyedén építette bele a történetébe, hogy az embert igazából nem is zavarják ezek az időbeli és eseménybeli elcsúszások.

A 72 órás hajsza az életért, első osztályúan van felépítve, és Nathan Blum feladata, hogy megtalálja Mendl professzort, odaszegezi az embert a könyv elé. Az elején kissé zavartak az időbeli ugrálások a történetben, de aztán belerázódtam a ritmusba és utána már könnyedén olvastam.

Andrew Gross történetének talán az az egyik legnagyobb erőssége az, hogy az ember tudja, a mentőakció és a szereplők nagy része kitaláció, mégis hihető – teljesen hihető, hogy akár így is történhetett, ilyesmi is megtörténhetett.

Ami még nagyon megfogott, hogy az írónak sikerült a koncentrációs táborban élő foglyokról megbízhatóan és mindenféle pátosz nélkül írni. Egyszerűen elénk tárta mit érezhettek, milyen erkölcsi problémákkal, drámákkal kellett megbirkózniuk a kínzások, éhezés és természetesen a minden napi halál mellett. Az író senkit sem ítél meg, senkiről sem mond ítéletet, egyszerűen elmondja az igazat. Mint pl. azt, hogy a foglyok között voltak, akik segítették a nácikat és inkább beálltak kápósoknak és kínozták társaikat, csak azért, hogy ők tovább élhessenek. Ezek egyszerűen történelmi tények.

A könyvben többször is felmerül több szereplő fejében is, hogy vajon joguk van-e egyetlen embert megmenteni – veszélybe sodorni miatta egy másik embert -, miközben milliók szenvednek még? Természetesen, erre nem kapjuk meg a választ. Vagy talán mégis? Hiszen ott van leírva feketén-fehéren és még csak nem is Gross találta ki:

„…aki megment egy életet, az egész világot menti ő meg vele.”

Talán az egyik legmegdöbbentőbb számomra az volt, amikor a táborparancsnok, Ackermann, úgy tekint a naponta több, mint húszezer ember meggyilkolására, mint „feldolgozás”.

„Újabb húszezer érkezőt kell feldolgozni.”

 Bevallom, hogy a rosszullét kerülgetett ettől a megfogalmazástól.  

Gross-nak sikerült még a történet végére is bevinnie egy jó nagy csavart, amivel megdőlt mindaz, amit még a könyv elején vártam, de ez nem zavart egyáltalán. Szeretem a meglepetéseket.

El kell ismernem, hogy nem volt könnyű – sőt lehetetlen volt – elvonatkoztatnom a történettől mindazt, amit tudok mindarról, ami akkoriban történt, nehéz volt nem arra gondolnom, mikor a foglyokról olvastam, vajon az én nagypapám mit élt át a majdaneki táborban fogolyként, és nehéz volt nem emlékezni mindarra, amit akkor éreztem, akkor éltem át, mikor két éve elmentem Auschwitzba.

És nehéz elfelejteni, hogy ezt a rengeteg szenvedést és borzalmat emberek okozták embereknek… 

Vic nagyon köszönöm, hogy kölcsönadtad nekem a könyvet!

5/4,5 pont