Olvasónapló - Susan Laine: Quiet Wolf and His Rowdy Rooster

 

Susan Laine: Quiet Wolf and His Rowdy Rooster

Sorozat: Pariah Pack 6.
Olvasás nyelve: lengyel (fanfordítás)
Kiadó: Siren Publishing
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 118
Címkék: paranormális, erotikus, romantikus, LMBT, meleg, fantasy, sorozat része

Tartalom:

Sean, a kakas alakváltó, egy rossz döntése miatt összetűzésbe kerül a vudu királynővel, aki ezért elátkozza. Sean ettől kezdve egy szörnyűséges, mitikus bestiává változik.
Mindeközben egyre nagyobb mértékű gyűlöletkampány indul meg a paranormális teremtmények ellen és emiatt Sean elveszít mindent: addigi vagyonát, életét és menekülnie kell. Szerencsére régi barátja, Gráinne a segítségére siet és elhívja magához.

Itt ismerkedik meg Ty-jal, a falka deltájával, akiben rögtön felismeri a párját. Azonban ő nem akar párt, főleg nem valahol az isten háta mögött.

 

 Értékelésem: 

 Sajnos, a megérzésem bejött: nem kellett volna tovább olvasnom a sorozatot. Randyvel és Kade-del, tökéletes lezárás lett volna. Van még egy kötet és most attól félek, hogy nincs rendesen lezárva a sorozat – miközben már három éve nem jött ki új kötet.

No, de lássuk ezt a könyvet:

 Nem szerettem. Az elejétől kedve utáltam Seant és, ahogy viselkedett. Egyszerűen nem bírom az elkényeztetett, hisztis és kivagyi seggfejeket. Az biztos, hogy Sean tökéletesen hozta a kakast: pöffeszkedő, magamutogató, harcias és nagy pofájú. Mindemellett saját magán kívül senkire és semmire sincs tekintettel, még a párjára sem. Direkt meg akar botránkoztatni mindenkit és keresi a balhékat a bárokban. Az, hogy sminkeli magát és magassarkúban jár, nem lenne gond, ha mellette tudna normálisan viselkedni, de ő direkt kötekszik az emberekkel. És ebben az a legaljasabb, hogy az átok miatt bárkit képes nem csak legyőzni, de egy pillanat alatt megölni és ezt tudva is provokál és aztán támad.

Ó, és nem mellesleg egy orbitális nagy ribanc.

Iszonyatosan sajnáltam Ty-t, amiért egy ilyen idióta lett a párja, mert sokkal jobbat érdemelt volna ez a csendes, jólelkű farkas.

 Az egyetlen pozitívuma a könyvnek Ty és a falka többi tagja volt. Sean miatt többször is letettem a könyvet és nem akartam folytatni, de végül csak érdekelt, hogy sikerül-e megváltoznia.

Nos, valamennyire igen, de azért a végére sem kedveltem meg.

Ahogy azt sejtettem is a fülszövegből, az írónő behozott egy új szálat a történetbe, ez pedig a paranormális lények elleni gyűlöletkampány, amit az USA elnöke kezdeményezett. Többször is elhangzik a könyvben, hogy az új elnök mekkora rohadék és intoleráns és, hogy mennyire utálja a migránsokat és paranormális lényeket. Le se tagadhatja Susan Laine, hogy Trump-ellenes és, hogy ennek a kötetnek a megírását Trump kampánya ihlette. Sajnálom, mert nekem ez egyáltalán nem tetszett. Nem, mert egyetértek Trumppal, hanem mert, ha én a jelenlegi politikai helyzetről akarok olvasni, akkor előveszem az újságot.

 El se tudom képzelni, hogy a fennmaradó egy kötettel, hogy tudja rendezni ezt a helyzetet az írónő, ugyanis többször is elhangzik, hogy a szellemek és istenek intézkednek, hogy minél több mitikus alakváltó jöjjön létre a közeljövőben, mert várhatóan háború lesz.

 „- Úgy tűnik, a hatalmak úgy döntöttek, hogy a páriákból álló falkánk áll majd az ellenállás középpontjában… minden eljövendő eseménnyel szemben. Újabb, hihetetlen erővel bíró mitikus lények bukkannak fel a fák közül. Minden bizonyíték arra utal, hogy itt fognak összegyűlni. Talán én vonzom őket, mert korábban baziliszkusz voltam, és úgy gyűlünk majd itt össze, mint valami paranormális szuperhős-csapat. – Összeszorította az ajkait. – Bár én aztán nem épp Amerika Kapitányra emlékeztetek. Hmm, inkább én vagyok Miss. Amerika…”

 

Kép forrása:
 https://rednewtgallery.files.wordpress.com/2016/11/cockatrice_jlweb.jpg?w=640

A baziliszkusz olyan mesebeli lény, amely a kakas, a sárkány és a gyík keveréke.

 Ami még nem igazán tetszett, hogy az írónő saját magával került ellentmondásba: még az első kötetben írta, hogy az alakváltók nem képesek berúgni, bármennyit isznak is. Ehhez képest itt Sean a sárga földig leissza magát.

 Egy szóval, ez a kötet elég sok ponton kiverte nálam a biztosítékot és a sorozat szereplői közül, Sean az egyetlen, akit sehogy sem szerettem meg. Ő nem tudott úgy szépíteni, mint Wolfe a harmadik kötet végére.

 Az utolsó kötetet még elolvasom, ha már eddig eljutottam. Az viszont biztos, hogy ha ezek után jön még ki kötet, nem fogom elolvasni. Számomra ez a sorozat Randyékkel lezárult.

„Egy szellemisten levette róla az átkot – magyarázta Ty. Sean kételkedett abban, hogy Rex akár a töredékét is megérti az imént mondottaknak, de nem szakította félbe. – Most már egy közönséges kakas. Az emberekkel szemen elkövetett legsúlyosabb bűne az lenne, ha vasárnap hajnalban kukorékolni kezdene.”

  

2,5/5 pont