Olvasónapló - Olivia Black: Planet Sweshan

 

Olivia Black: Planet Sweshan

Sorozat: Alien Lovers 3.
Olvasás nyelve: lengyel (fanfordítás)
Kiadó: Siren Publishing
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 114
Címkék: sci-fi, erotikus, romantikus, LMBT, meleg, menage, sorozat része, mmm, mpreg

Tartalom:

2327. Az egykor erős Föld, próbál kilábalni egy újabb pusztító háború pusztításából. Az újjáépítés nehezen megy, ezért a Föld más bolygóktól kér segítséget. Egy napon csillaghajó érkezik a Gelecerus bolygóról. Technológiát és orvosi segítséget ajánlanak, cserébe annyit kérnek, hogy az emberek vállalják el, hogy a Glecerus nép tagjainak párjává váljanak.

Grant Byers, barátjával Bryson Garrettel együtt önként jelentkeztek, hogy a Glecerus helyett a Sweshanon szeretnének párt találni.

A sweshan faj haldoklik és az egyetlen módjuk a túlélésre, ha emberi párt találnak maguknak. A Sweshanra hozott férfiakat egy hétre odaadják egy hímnek és amennyiben a hét nap letelte után az embernek nem pozitív a terhességi tesztje, akkor továbbadják egy másiknak.

Ael, miután már négy potenciális partnert elvettek tőle, úgy döntött, hogy nem tudná, még egy férfi elvesztését elviselni ezért leveteti magát a párt keresők listájáról. Azonban egy nap, leteszik az ajtaja elé Grantet. És bár úgy dönt, hogy nem kedveli meg a férfit, egyre nehezebb távolságot tartania…

 Értékelésem: 

Ebben a kötetben elhagyjuk a Glecerus bolygót és átköltözünk a Sweshanra. Míg a Glecerus egy jégbolygó és az ott lakók a föld alatt élnek, addig a Sweshan egy igazi óceánbolygó. A sweshanok a víz alatt élnek, kék a bőrük, kék a hajuk, zöldeskék apró pikkelyek borítják a testüket, a fülük cuki kis uszonyokra emlékeztetnek és kopoltyúszerű vágások vannak a nyakukon. Lépjünk túl rajta. :D

A sweshan faj haldoklik. Valamikor nem volt szükségük emberekre a szaporodáshoz, ugyanis hímnősek voltak, azonban egy ellenséges faj, mérgező anyagot juttatott a bolygó vizébe, aminek hatására a sweshanok női ivarszervei elhaltak és emiatt szaporodásra képtelenek lettek. Megrázó volt, amikor Ael arról beszélt, hogy az szülőapja pont terhes volt, amikor ezt a mérget ledobták a bolygójukra és emiatt elveszítette a babát. A sweshanoknál a baba és az apja között nagyon mély kötelék szövődik, már magzati korban is tudnak egymással kommunikálni. Emiatt borzalmas volt a gyermeket várók vesztesége, sokan emiatt öngyilkosok lettek – ahogy Ael apja is.

A sweshanok mikor megtudták a gleceriánoktól, hogy az emberek képesek kihordani a gyermekeket, egyezséget kötöttek a Glecerus bolygóval és a Földről elhozott emberek egy részét megkapják tőlük. Azonban túl kevés az ember és túl sok a párra váró sweshan, ezért kitalálták az egy hét szabályt. Megmondom őszintén, hogy ez nekem egyáltalán nem tetszett, mert teljesen lélektelen. Először azt akartam írni, hogy embertelen, de valójában ezt senki sem érdemli meg. Az egy hét alatt a két fél nagyon mély kötődést érez egymás iránt, sőt nem egyszer egymásba szeretnek, és akkor jön valaki és elviszi az embert és odaadja egy másik sweshan hímnek. (A könyv végén totál kiakadtam, mert az orvos bevallotta Grantnek, hogy valójában olyan még soha nem volt, hogy egy emberi férfi az első héten teherbe essen.)

Granttel már találkoztunk az előző kötetekben. Ő is ott volt Georgie-val a glecerián hajón, amikor azt megtámadták és súlyosan megsérült. Miután meggyógyult már vitték is Aelhez, ahol a sweshan férfi egyértelműen kijelentette, hogy neki ugyan nem kell Grant.

Ael azonban bármennyire is ellenkezett, Grantet ott hagyták a küszöbén azzal, hogy hét nap múlva majd jönnek érte.

A két férfi kapcsolata nem indult valami jól, de hamar összebarátkoznak. Kifejezetten szerettem, ahogy Ael lépésenként egyre közelebb kerül Granthez és képtelen kivonni magát a férfi hatása alól.

Élvezet volt olvasni, amikor Grant rácsodálkozott a víz alatti világ szépségeire és csodáira. Jót mosolyogtam azon, amikor először pillantja meg milyen is a víz alatt.

 

„Grant kinyújtotta a kezét. Megfogta a függönyt, és félrehúzta. Az álla leesett, a lélegzete elakadt. Grant szeme elkerekedett. A fal valójában nem is fal volt. Átlátszó volt, mint valami vastag üveg, tökéletes képet adva Sweshan víz alatti világáról.

Mindkét kezét az üvegre tapasztotta és előre hajolva, az arcát a hűvös üveglaphoz szorította. A tiszta kék víz, növényektől és állatoktól hemzsegett és csak néhány centiméternyire voltak tőle. Több sweshani férfi is kint úszott. Grant alaposan megfigyelte, ahogy könnyedén siklottak a vízben. Széles fénysugarak érkeztek fentről, melytől az óceán mélyén is felragyogtak pikkelyeik.

A távolba tekintve gigantikus szerkezeteket látott a talajon. Grant az épületeket bámulta. Mindegyik azonos méretű és alakú volt, lekerekített tetővel és henger alakú csövekkel, amelyek különböző pontokon összekapcsolódtak. Úgy tűnt, hogy a sweshaniak ugyanazokat a terveket használták mindegyik elkészítéséhez. A tenger alatt egy igazi metropolisz feküdt.

- Hűha – motyogta Grant.

Grant lerogyott a padlóra és törökülésben leült. A vastag falat bámulta, hagyta, hogy a szeme ide-oda vándoroljon és minden látványt befogadjon. Az óceán fenekét tengeri fű borította. Egy igazi erdő volt, hosszú csápú algákból. Virágok nyíltak és puha korall lengedezett és táncolt az áramlásban. Az idegen tengeri élőlények szabadon mozogtak és a színes növények közé vetették magukat. A halak pedig, melyek a sweshanokhoz hasonlítottak, szabadon úszkáltak.”

 

Bár Ael eldöntötte, hogy nem foglakozik az emberrel, akit nála hagytak, mégsem képes megtagadni tőle és magától az együtt töltött idő örömeit. Elhatározza, hogy az egy hét alatt annyi mindent mutat meg Grantnek, amennyit lehet.

Granten és Aelen kívül még meg kell említenem Ael apját, aki nem más, mint a kormányzó. Az elején nagyon utáltam, mikor kiderült, hogy Ael tudta nélkül apuci küldte oda Grantet és, hogy a férfi letojja nagy ívben, hogy a fia már négy csalódáson túl van. Azonban, amikor a férfi leül Granttel beszélgetni és elmondja neki az indokait, akkor egyértelművé vált, hogy csak a fia boldogságát tartja szem előtt.

Ugyan az olvasó úgyis tudja, hogy a végén minden jó lesz – hiszen ez a romantikus könyvek lényege – mégis nagyon drukkoltam, Ael mikor adja már meg végre magát és talál rá igazán Grantre. Mindkét férfi személyiségét nagyon megszerettem és komolyan öröm volt olvasni az együtt töltött pillanataikról.

 

„- Van kint valamilyen veszélyes élőlény? Amelyik embereket eszik? - kérdezte Grant.

Ael halkan felkuncogott. - Nem tévesztelek szem elől.

- Igazából nem válaszoltál a kérdésemre - morgott Grant.”

 

Ennek ellenére volt pár dolog, ami nem tetszett, sőt volt olyan, amit már nevetségesnek tartottam. Az egyik ilyen az a hagyomány volt, hogy a sweshanok elvitték a potenciális partnerüket egy virágos mezőszerűségre, ahol szőlőhöz hasonló virágok nőttek. És bizony ezek a nővények a cuki kis csápszerű kacsokkal simán elkapták a pasikat és jobb szó híján, de leszopták. És itt rögtön felvillant előttem, hogy az írónő valószínűleg rengetek ilyen növényes-csápos-megerőszakolós hentait nézhetett valamikor. Ami az ő magánügye, de ide ebbe a könyvbe ez nem kellett volna. Megmondom őszintén én baromi jól meglettem volna eme jelenet nélkül. Morbid volt és teljesen felesleges a történet szempontjából.

A másik ilyen, az a végén volt, amikor kiderült, hogy Grantnek iszonyú szerencséje volt, ugyanis még soha, senki nem esett teherbe az első héten. Ezt azért közölhették volna vele és Aellel is, arról nem beszélve, hogy így ennek az egész egy hetes procedúrának baromira semmi értelme. Mivel a Sweshanon ugyanúgy használják az adatlapos és tesztes módszert, mint a Glecerus bolygón, eleve úgy kellene összehozni a párokat, hogy azok nagyrészt passzoljanak. Persze, náluk most a legfontosabb a minél nagyobb gyermekáldás, de ez nem jó sem az ember, sem a sweshan félnek. Igazából nagyon mély ellenérzéseim vannak a rendszerük ellen. Valahol bízom benne, hogy Bryson könyvében ezt majd valahogy eltörlik vagy módosítják. Nagyon bízom benne.

Ez most egy kis csalódás volt, de azért kíváncsi vagyok Bryson történetére is, remélem ott kihagyja az író a vadvirágos mezőt. :))))

3,5/5 pont