Olvasónapló - Susan Laine: Cowardly Cowboy and His Sultry Swan

 

Susan Laine: Cowardly Cowboy and His Sultry Swan

Sorozat: Pariah Pack 7.
Olvasás nyelve:
 lengyel (fanfordítás)
Kiadó: Siren Publishing
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 128
Címkék: paranormális, erotikus, romantikus, LMBT, meleg, fantasy, sorozat része



Tartalom:

Huck Cassidy cowboy a Lazy L farmon. Korábban már meggyűlt a baja a törvénnyel, mikor haverjával Rex-szel, nekitámadtak Seannak (a kakas) és felgyújtották a főnöke istállóját. Kapott egy második esélyt és most igyekszik bebizonyítani, hogy megjavult és nem akkora rohadék, amekkorának tartják. Arra viszont nem számított, hogy ő a nagy homofób, vonzódni kezd a francia hattyú alakváltóhoz, Séraphinhoz.

 

 Értékelésem: 

 Ez a sorozat utolsó kötete (eddig). Sajnos, csak ismételni tudom magam: ahogy azt már az előző kötetnél is írtam, teljesen felesleges volt ezt a két új történetet behozni. Ráadásul, nem meglepő módon, a behozott új szálak: gyűlöletkampány, küszöbön álló ember/paranormális háború valamint a mitikus lények megjelenése, nem hogy nem oldódott meg, de igazából még csak nem is haladt előre a dolog. Az első kettőt meg sem említi a könyv, az utolsót is csak azért, mert ez adja a könyv konfliktus részét – míg ki nem derül, hogy valójában ez sem úgy van, ahogy azt az ember gondolja.

 Huckot nem igazán kedveltem az előző kötetben. Most sem szerettem meg, de Seanhoz képest sokkal jobb karakter és viszonylag jól van megírva a fejlődése. A gyáva, önmagának is hazudó férfi a végére kiáll magáért, kiáll Séraphinért és, amikor kell, akkor a hős lovag szerepét is képes felvenni.

Séraphin hattyú – ezzel szerintem mindent el is mondtam róla. Kedves, kecses és igazán szeretnivaló. Kanadai francia, aki korábban egzotikus táncosként dolgozott. Imád táncolni, vízben lubickolni és a párját.

Nincs könnyű dolga, már ami Huck megszerzését illeti, de mindent megtesz az ügy érdekében.

 Kettőjük kapcsolatán kívül a könyv másik fő vonala, a farm körül felbukkant bestiák. Különleges lábnyomokat találnak, elhullott állatok nyomaira bukkannak és a falkának valamint az embereknek össze kell fogniuk, ha meg akarnak szabadulni tőlük.

 A fekete bestia kiléte nagy meglepetés volt. Erre aztán nem számítottam és egy darabig én is arra gyanakodtam, amire Séraphin. Örülök, hogy nem jött be a sejtésem.

 Az izgalmasnak szánt eseményeket nem igazán fogadtam jól. Olyan érzésem volt, hogy na, kell valami, ami még feldobja a könyvet ezért írjunk valamit, amitől Séraphin bajba kerül. És mivel ezt már a fülszöveg is elárulta az olvasónak, igazából még csak meg sem lepődtem, amikor megtörtént.

 Összességében nem egy nagy durranás a könyv. Valahol örülök, hogy végére értem a sorozatnak és bár kíváncsivá tett a pedzegetett háború, bosszant a dolog, mert ezt a vonalat, ha az elejétől beleírja az író, akkor a hét kötet alatt szépen le is zárhatta volna. Így viszont lóg az egész a levegőben és vagy lesz folytatás vagy nem. Számomra, nem.

 

3/5 pont

Megjegyzések

  1. Nagyon sajnálom ezt a könyvet az alap ötlet a hattyúról nagyon tetszik. Mérges vagyok az íróra!!! :(

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Újra kirándultunk – Végre!

Olvasónapló - S. A. Locryn: Gyufaláng

Olvasónapló – Carol Souya: Angelo