Olvasónapló - Sloane Kennedy: The Truth Within

 

Sloane Kennedy: The Truth Within

Sorozat: Pelican Bay .
Olvasás nyelve: lengyel (fanfordítás)
Kiadó: Magánkiadás
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 330
Címkék: romantikus, LMBT, meleg, sorozat része, mm, váltott szemszög

Tartalom:

Ford Cornell megszokta, hogy a bátyja Jimmy folyamatosan veri és az anyja sem áll ki mellette. Huszonöt éves, és még mindig képtelen kiállni saját magáért, mert úgy gondolja, bármilyen is a családja, ők a család és neki nincs rajtuk kívül senkije. Amíg nem találkozik Camdennel.

Camden Wells, Pelican Bay új seriffje, túl van egy nagy csalódáson, ráadásul egy ocsmány pletyka miatt majdnem odalett a karrierje is. Elvállalta ebben a kisvárosban a megbízatást, mert úgy gondolta, itt majd nyugalomban élhet. Arra nem számított, hogy egy fiatalember, akit nyilvánvalóan terrorizálnak otthon nem megy ki a fejéből.

Azonban míg az egyikőjük bujkálni és titkolózni akar, addig a másik soha többé nem akar ilyen életet.

 

 Értékelésem: 

Forddal és Cammel már az előző kötetben megismerkedhettünk és már akkor kíváncsi voltam rájuk.

Ford, annak a Jimmynek az öccse, aki már gyerekként is folyton szekálta Nolant, majd az első kötetben bántotta Gentry medvét és persze azt sem bírta megállni, hogy ne kössön bele Isaacbe a második kötetben. És míg Jimmy egy narkós, erőszakos, mások fájdalmán élvezkedő seggfej, addig az anyjuk egy bigott és szenteskedő némber, aki nem látja (nem akarja látni), hogy az idősebb fia egy igazi szarházi alak.

Ford, miközben pincérkedik és besegít az állatmenhelyen, titokban művészként is megpróbál helyt állni – bár ez utóbbit teljes mértékben titkolja a családja és mindenki más előtt. És a nehezen megkeresett pénze nagy része Jimmy zsebébe vándorol, hogy újabb drogokra költse. De legalább addig sem veri agyba-főbe Fordot.

Cam, Detroitból kerül át Pelican Baybe, miután elég ocsmányul megvádolták. És bár az ellene felhozott vádakat ejtették, mégis úgy döntött, hogy ideje elköltöznie. És ennek nem is a vád a fő oka, hanem, hogy akiben a legjobban bízott, hátat fordított neki és hagyta, hogy maga lábaljon ki a dologból.

Már Cam és Ford első találkozásánál sistergett köztük a levegő, mindkét férfi rögtön rákattant a másikra. Azonban, ahogy az az előző pároknál is megszoktunk, itt is mindkét félnek megvan a maga múltja és a maga puttonya, amit cipelnie kell magával. És meg kell tanulniuk bízni egymásban, mert sokszor a szerelem nem elég.

Nagyon tetszett, hogy az állatmenhely és annak minden két- és négylábú (vagy lábatlan) lakója újra felbukkant és az a kis család, amit Nolan és Dallas kezdett el felépíteni egyre bővül és bővül. Imádtam az új belépő szereplőket is: Walter az öregúr nagyon nagy kedvencem lett és a végén én is megkönnyeztem, ahogy újra találkozik rég halottnak hitt szerelmével. Még Riley-t is megkedveltem annak ellenére, amit Cammel tett. Csak egy kamasz volt, akit megtévesztettek és kihasználtak.

Ami Ford és Cam kapcsolatát illeti, nos nem vagyok egyáltalán felhőtlenül boldog. Nagyon lassan jönnek össze – amivel nincs is nagyobb bajom, inkább a gond Ford hozzáállása volt. Egy idő után már baromira untam, hogy folyton visszakozott. Az egyik pillanatban rámászott Camdenre, a másikban meg eltaszította magától. Nem csodálom, hogy Camden egyszerűen berágott és egy idő után közölte, hogy ő ezt nem csinálja tovább, neki erre nincs szüksége. Még, ha a szíve szakad is bele.

Valahol megértettem Fordot: egy olyan családban felnőni, ahol nem szeretik, ahol a testvére folyton agyba-főbe veri nem könnyű felnőni. Főleg, ha az anyád egy bigott vallási fanatikus, de közben becsukja a szemét és a fülét, hogy ne lássa és ne hallja, hogy bánik veled a testvéred. Az sem volt könnyű, hogy amikor kiderült, hogy meleg, az anyja egy évig ott hagyta egy „pap”nál, hogy átmossák az agyát. Az meg pláne nem könnyű, mikor egy borzasztó tett miatt lelkiismeret furdalásod van. Ezt mind értettem.

Azt viszont nem, hogy huszonöt évesen, miért nem volt képes kiállni magáért? Miért gondolta, hogy a családja nélkül nem lenne képes élni. És azt kifejezetten utáltam, hogy bizonytalanságában többször is sikerült Camet megbántania.

Viszont az plusz pont Fordnak, hogy amikor végre rájön, hogy szerelmes és, hogy mit akar, akkor viszont tűzön-vízen, ha kell Pelican Bay lakóinak szeme láttára, de akkor bebizonyítja, hogy méltó Cam szerelmére.

Az írónő stílusa még mindig nagyon jó, a karaktereket jól tudja ábrázolni és a leírások is nagyon jók. Kifejezetten szeretem, hogy váltott szemszögben ír, így jobban megismerhetjük a főszereplőket és a gondolataikat.

Imádtam, hogy a végére egy igazi, hatalmas családdá kovácsolódtak, akiket nem a vér, hanem a szeretet köt össze.

És örömmel láttam, hogy az írónő folytatja a sorozatot és végre a jó állatorvosunk Sawyer is sorra kerül és legnagyobb örömömre, Maddox volt katonatársával, a harcok során lebénult Jettel kerül párba. Már nagyon várom! És remélem, hogy itt nem áll meg az írónő és lesz Riley-nak és Theónak is könyve – akár együtt is. :D

4,5/5 pont