Olvasónapló - D. B. Reynolds: Damian

 D. B. Reynolds: Damian

Sorozat: Stone Warriors 1.
Olvasás nyelve: lengyel (fanfordítás)
Kiadó: Imajinn Books
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 318
Címkék: paranormális, erotikus, romantikus, mágia, fantasy, sorozat része

Tartalom:

Abban az időben, amikor az istenek a földön jártak és a seregek nem földrészekért, hanem az emberiségért harcoltak, öt félelmetes harcos állt kint a csatatéren. Szemben álltak a létező legnagyobb gonosszal, azonban valaki, akiben megbíztak elárulta őket. Az öt harcost elátkozták és kőbe zárva az idő forgatagába dobták őket, szinte lehetetlennek tűnő feltételekkel az átok megtörésére. Amíg…

Damian Stephanos a mágiával való harc közben nem csak a kardját, de a tudását is csiszolta. Míg egy átok miatt évezredekre egy kőszobor belsejébe zárva várta, hogy valaki jöjjön és oldja fel az átkot. Mikor végül az átok megtörik, döbbenten jön rá, hogy ellensége még mindig él. Eldönti, hogy megkeresi – és kőbe zárt harcos testvéreit is -, azonban előtte még le kell rónia a véradósságát a nővel szemben, aki kiszabadította a börtönéből.

Cassandra “Casey” Lewis vadász. Megvan benne az a különleges képesség, hogy érzékeli a varázslatot, ideje nagy részét árnyékban tölti és gyakran el kell lopnia a veszélyes mágikus tárgyakat. Munkája kockázatos, különösen, ha az egyik legerősebb varázslótól lop. De, ha egy gyönyörű harcos van mellette… az maga a bónusz. Nagyszerű harcos… és másban is jó.

Holttesteken keresztülvágva összefognak, hogy megtalálják a varázslót, aki elátkozta Damiant és, aki egy egyszerű mágikus tárgyat halálos fegyverré változtatott. Mindent kockára téve, köztük a szívüket is, hamarosan rájönnek, hogy a legnehezebb dolog, az egymás iránti bizalom.

 

 Értékelésem: 

Kezdeném azzal, hogy körülbelül a könyv felénél jöttem rá, hogy ez a sorozat D. B. Reynolds: Vampires in America című sorozatának a spin-offja. Mivel azt a sorozatot nem olvastam (még), nem tudom, hogy mennyiben függnek össze, de úgy gondolom annyira nem, mivel az itteni harcosok a ViA idején, még kőszoborként kínlódtak. Szerintem, aki nem akar a jelenleg 14 kötetnél (plusz egy csomó kiegészítő novella és kisregény) járó ViA-ba belevágni, azonban érdekli a kőharcosok sorsa, nyugodtan tegye meg. Azonban azt hozzá kell tennem, hogy a sorozat még nem befejezett.

És most lássuk a Damiant. Annyira a történetbe nem akarok belemenni, hiszen fent a tartalom szinte minden lényeges infót elmond, de azért még hozzátennék pár dolgot. Több ezer éve volt egy Nicodemus nevű kisfiú, akinek hihetetlen mágikus ereje volt. Azonban mivel még csak kisfiú volt, nem tudta uralni és emiatt a bátyjai sokszor bántották – legfőképp azért, mert nem harcos, hanem varázsló volt. Míg aztán öt évesen annyira kétségbeesik, amiért senki sem szereti őt, hogy azt kívánja, bárcsak lenne egy olyan bátyja, aki megvédi őt és mindig vele van. Egy harcos, akire mindig számíthat, akiben megbízhat. És a fény és árnyék keveredéséből megjelent előtte az alig pár évvel idősebb Damian. Nico és Damian innentől elválaszthatatlanok és félelmetes páros lesznek. Később, mikor már Nicónak más varázslókkal és harcosokkal is meg kell küzdenie, elvégzi újra a varázslatot és még három férfit hív magához: Kato, Gabriel és Dragan. Ők öten legyőzhetetlenek lesznek. Míg egy gonosz varázsló Sotiris el nem varázsolja Nico testvéreit. És az eltelt évezredek alatt Nico folyamatosan kereste kőszoborrá vált testvéreit, hogy kiszabadítsa őket.

Meg kell mondanom, hogy nekem nagyon tetszik a Reynolds által megteremtett világ és mikor rájöttem, hogy összefügg a vámpíros sorozatával, az első gondolatom az volt, hogy muszáj leszek abba is beleolvasni. Egy alternatív világban járunk, ahol van mágia – bár az évezredek során egyre inkább kezd kikopni a modern világból – és vannak vámpírok. Cassandra bár az FBI-nál végzett és ügynök, Nico felfigyelt a képességére és betoborozta saját vadászai közé, hogy szerezzenek meg neki minél több mágikus tárgyat és közben tartsák nyitva a szemüket, hogy megtalálják elvarázsolt társait.

Bár Cassandrával voltak gondjaim, mert néha meg tudtam volna csapkodni a hülye fejét, mégis azt kell mondanom, hogy messze van az igazán idegesítő női főszereplőktől. Igazából kemény csaj, akinek azonban nagy gondjai vannak a bizalommal, mivel eddig minden férfi átverte: az apjától az ex-férjével bezárólag.
Damian, hozta azt, amit vártam tőle a fülszöveg olvasása után: macsó, arrogáns, harcos és nem enyhén van elszállva magától. Azonban mindezek mögött gondoskodó és megbízható férfi. Imádtam, ahogy folyton cukkolta Casey-t azzal, hogy folyton előadta az egomatyi „én olyan jóképű vagyok, borulj térdre előttem” figurát. Az viszont baromi hihetetlen volt nekem, hogy be volt zárva több ezer évre, mégis pikk-pakk, pillanatok alatt beilleszkedett a modern világba. Bár azzal magyarázta, hogy a kőszoborba zárva, mindent látott és hallott és mivel sok ember megfordult őrt álló szobra mellett, sok mindent megtanult, és amúgy is bármit képes megtanulni, amit lát, ez nekem még kevés volt magyarázatnak. Második nap már profin kezelte a laptopot és a Google-t. :D

„- Én vezetek. (…)
- Ismét elmondom, ehhez nincs szükség péniszre. Amúgy meg tudsz vezetni?
- Nem, de mindenki azt csinálja, nem lehet bonyolult.”

Azt hiszem ez a kis idézet mindent elárul Damianról. De azért van itt még egy cuki beszólásom tőle:

„Szerencsédre, ugyanolyan intelligens vagyok, mint amilyen jóképű.”

Nico és Damian első találkozása megható volt (megmondom őszintén, annyira imádják egymást ezek a férfiak, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy talán nem csak barátok ők, bár tény, erre még csak nem is utaltak. De no, nem bánnám. :D). Jókat nevettem Cassandra féltékenykedésén Nicóra (mondom én!), bár néha már idegesített is, hogy nem látta, Damian teljesen bele van szerelmesedve még akkor is, ha Nico mindig különleges helyet foglal majd el a szívében. 

Értelemszerűen nem maradhattak ki a könyvből a szexjelenetek sem, amik elég forróra sikeredtek. Szerencsére ezek nem mentek a történet rovására, haladt közben a nyomozás és a keresgélés. 

Tetszett, hogy az író lassan csöpögtette a múltbeli infókat és még sok mindent nem tudtunk meg – lesznek még itt meglepetések úgy érzem.

Ami a főgonosz Sotirist illeti, na róla nem sokat tudtunk meg eddig azon kívül, hogy egy arrogáns és beszari alak, aki simán legyilkol több ezer embert csak azért, hogy megmutathassa a hatalmát. Viszont iszonyúan retteg attól, hogy Nico újra együtt legyen a testvéreivel. Bevallom, már alig várom a pillanatot, amikor mind az öten együtt lesznek.

Most kicsit meg vagyok zuhanva, mert az ötödik könyv – Nicóé – még meg sincs írva, viszont nagyon izgat a másik három férfi története is. És most nem tudom, folytassam vagy várjam meg, míg kijön az ötödik kötet is? Na, ezért utálok folyamatban lévő sorozatba vágni. :D

(A borítót még muszáj megemlítenem: borzalom! Főleg, ha azt veszem figyelembe, hogy Damian egy vállig érő, szőke hajú, aranybarna bőrű fickó. A borítón lévő pasi, még csak nem is hasonlít rá! :( ) 

4/5 pont