Olvasónapló - Sloane Kennedy: Locked In Silence

Sloane Kennedy: Locked In Silence

Sorozat: Pelican Bay 1.
Olvasás nyelve: lengyel (fanfordítás)
Kiadó: CreateSpace
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 266
Címkék: romantikus, LMBT, meleg, sorozat része, mm, váltott szemszög

Tartalom:

Tíz évvel azután, hogy Nolan Grainger elhagyta minnesotai szülővárását, azzal a tudattal, hogy többé nem tér ide vissza, az élet úgy hozza, hogy egy napon mégis újra Pelican Bay-ben találja magát.

Nolan 28 éves, sikeres koncerthegedűs, azonban egy árulás és egy ocsmány botrány után kénytelen elhagyni a színpadot. És bár úgy gondolta, hogy majd újrakezdi valahol, a sors közbeszól és az anyja hazahívja, miután az apja agyvérzést kap.

Otthon kétségbeejtő anyagi helyzettel kell szembenéznie és az utolsó pénzét is arra költi, hogy szülei házát megmentse valahogy. Míg végük egy olyan helyen és embernél talál munkát, akinél sosem gondolta volna…

Dallas Kent, a városka egykori kedvencének, a jövőben sztár baseballjátékos élete látszólag csodálatos volt. Azonban az egyetlen vágya az volt, hogy mielőbb eltűnjön Pelican Bay-ből. Azonban egy rossz döntés és egy szörnyű autóbaleset mindezt meghiúsította.

A helyiek által megvetve, némán, saját állatmenhelyén éli magányos életét.

Aztán, tíz évvel később besétál a menhelyére az a csendes könyvmoly fiú, akit a középiskolába bár észrevett, titkolnia kellett, minden megváltozik. Nolannek munkára van szüksége, Dallas pedig nem akarja, hogy Nolan elmenjen.

De vajon nem túl késő, hogy mindketten meghallják a másikat, mikor soha senki sem hallotta meg eddig a hangjukat?

 

 Értékelésem: 

Ez volt az első olvasásom Sloane Kennedytől, de már ez az első könyv is meggyőzött arról, hogy erre az írónőre oda kell figyelnem és biztos, hogy a Pelican Bay trilógián kívül is megnézem, mit lehet még tőle olvasni.

Az első pillanattól az utolsóig imádtam a könyvet. Nagyon szeretem az olyan könyveket, ahol a két főhősnek megvan a maga múltja, ha pedig még ismerték is egymást a múltban, az a bónusz a történetben.

Dallas és Nolan bár egy gimnáziumba jártak, soha nem voltak barátok. Nolan volt az állandó áldozat, az iskolai zaklatások és rossz viccek áldozata, míg Dallas… nos, Dallas volt az a fiú, aki bár tudta, hogy a barátai ocsmányul viselkednek, soha nem állította meg őket.

Pedig már akkor is alaposan felfigyeltek egymásra.

Tíz évvel később Nolan sikeres hegedűművész és még rengeteg siker vár rá. Azonban nem jól választott magának partnert, ami megbosszulja magát: Nolannek szégyenkezve, tolvajnak megbélyegezve kell otthagynia a rivaldafényt, ráadásul a pénze legnagyobb részét is elvesztette.

Míg végül hazatér, mert az apja részlegesen lebénult az agyvérzése miatt, az anyjának pedig segítségre van szüksége. Nolan szülei nem mondhatók mintaszülőknek: hidegek és szeretet nélküliek. Bár mindent megadtak Nolannek, amire szüksége volt, egyet soha nem kapott meg: a szülei feltétlen szeretetét.

Otthon szembesül azzal, hogy szülei lehetőségeiken felül költekeztek és, ha nem csinál valamit, akkor tető se lesz a fejük felett. Így megmaradt pénzét arra használja, hogy mentse, ami menthető és nekiáll munkát keresni. Hamarosan rájön azonban, hogy senkinek sincs szüksége egy tolvajra, aki ráadásul még meleg is.

Dallas Kent a középiskola sztárja volt. Azonban mindez csak a látszat volt. Senki sem tudta, hogy bátyjával együtt min mennek keresztül otthon, ahol a szülők csak egymást szerették, de gyerekeiket nem. Velük szemben csak elvárásaik voltak. Ráadásul alkoholista szülők gyerekeiként felnőni, az maga a pokol.

Dallas mindig is szerelmes volt Nolanbe, de arról szó sem lehetett, hogy ezt ki is nyilvánítsa. Nem ebben a kisvárosban, ahol már Nolan amúgy is felkerült az iskolai szemétládák céltáblájára.

Az autóbaleset után, melyben anyja meghal, apja pedig lebénul, megsérültek a hangszálai és megnémult. És, ha ez nem lenne elég, katona bátyja gyűlöletét is sikerült kivívnia, aki az apja temetése óta még csak felé se nézett.

A könyv elejétől kezdve kíváncsi voltam, hogy sikerül Nolannek és Dallasnak legyőznie minden múltbéli kísértetet és egymásra találniuk. Azt kell mondanom, hogy az írónő nagyon jól megoldotta. Nagyon szerettem, ahogy lassan megnyíltak egymásnak. Imádtam a jeleneteket, amikor Nolan anélkül „meghallotta” Dallas mondanivalóját, hogy a férfi igazából bármit is kiejtett volna a száján. Rendkívül szépen van leírva a két férfi kapcsolata és a körülöttük élő emberek viselkedései és tettei.

Ami pedig nálam plusz pontot jelentett, hogy bár komoly témákat dolgoz fel az írónő és mindkét szereplőnek megvannak a maga gondjai, mégis sokszor mosolyt varázsolt az arcomra egy-egy humoros és vicces jelenettel.

 

„- Loki – mondta mosolyogva Nolan. – Jó név. Tudom, hogy mindenki úgy tartja, hogy Thor dögös, de igazából Loki sokkal dögösebb.

Amint a szavak elhagyták a száját, Nolan kezével a szájára csapott, a bőre pedig szép rózsaszínűvé vált. Már el akartam mosolyodni zavarát látva, amikor borzalom futott át a vonásain és szinte leesett a székről, igyekezetében, hogy felálljon.

- Ó a francba, sajnálom – mondta. – Nem akartam ezt mondani.”

 (Ha eddig nem szerettem volna Nolant, akkor itt tuti megszeretem. Én is Loki párti vagyok. :))) )

Imádtam Dallas menazsériáját, különösen Loki a fehér farkaskeveréket és Gentry a medve volt a kedvencem. De nagyon szerettem Jerryt is, a huncut és csintalan zebrát. Iszonyatosan elszomorított, amit pár ember azzal a szegény mackóval tett és végig reméltem, hogy a végén megkapják méltó büntetésüket.

A szülőket nagyon utáltam. Egyszerűen nem értettem sem Nolan, sem Dallas szüleit. Ők azok, akikről az ember azt mondja, hogy nem kellett volna soha gyereket vállalniuk. Nem erőszakoskodtak a gyerekeikkel és nem bántották őket, de az is borzasztó lelki sérüléséket okozhat egy gyereknek, ha nem szeretik. És nincs is nagyobb borzalom, mint amikor a szülő az, aki cserben hagyja vagy elárulja a saját gyerekét.

Dallas és Nolan minden tette és gondolata egyetlen vágyra irányult: hogy valaki végre szeresse és hallja meg őket. És itt nem számít, hogy Dallas nem tud beszélni, mert Nolan így is meghallja őt. És nem számít, hogy Nolan nem mondja ki hangosan, mit gondol, mert Dallas így is meghallja őt. És bár a város lakói sok nehézséget gördítenek eléjük, ketten összefognak és nem csak egymást mentik meg, hanem a könyv végére sikerül megmenteni az állatmenhelyet és új esélyt adni Maddoxnak, Dallas bátyjának valamint egy új jövevénynek és a kisöccsének is.

Ha valaki szeretne egy igazi romantikus könyvet olvasni, amiben nem csak a szex a fontos, hanem a szereplők jelleme is, akkor ez a könyv pont megfelelő hozzá. Mindkét férfi lelkileg nagyon erős, mert mások már rég feladták volna a helyükben, ha mindazon a sok pocsék dolgon kell átmenniük, amin nekik.

Egy nagyon jó könyvet olvashattam, két ember csodálatos lelki erejéről és a megbocsátás fontosságáról. És persze a szerelem mindent legyőző hatalmáról.

És most nagyon kíváncsi vagyok Maddox és Isaac történetére. Ők aztán, mint a tűz és víz. Már most érzem, hogy csak úgy sistereg majd közöttük a levegő.

5/5 pont