Olvasónapló - Susan Laine: Warrior Wolf and His Little Lamb

 

Susan Laine: Warrior Wolf and His Little Lamb

Sorozat: Pariah Pack 3.
Olvasás nyelve: lengyel (fanfordítás)
Kiadó: Siren Publishing
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 110
Címkék: paranormális, erotikus, romantikus, LMBT, meleg, fantasy, sorozat része

Tartalom:

Amikor Rhys megérzi párja illatát, még nem is sejti, hogy neki, a harcos farkasnak, egy kos társa. Hát még akkor, hogy megdöbben, mikor a párja után rohanva és szó szerint rátörve a hálószobája ajtaját, Heath-t ágyban találja… meztelenül… egy nővel…

 

 Értékelésem: 

Hűha, bajban vagyok ezzel a könyvvel. Ugyanis, ha csak a két főszereplőt nézem és a konfliktust, ami kialakult a farkasok és juhok között, akkor bizony simán imádnám a sztorit. Azonban a könyv negyedénél Susan Laine bevitt egy olyan gyomorszájra mért ütést, amitől még a könyv félbehagyásának a gondolata is megkísértett. És ez a gyomorszorító düh, megmaradt bennem a könyv háromnegyedéig. Tehát a könyv felében dühöngtem, mérges voltam és csalódott... és reménykedtem, hogy lesz magyarázat, mert olyan nem lehet, hogy nincs értelmes magyarázat!

Ugyebár alapból nem könnyű, amikor egy magát addig heterónak tartott férfi, aki ráadásul alakváltó juh, rájön, hogy a párja egy farkas, de hogy még ennek a farkasnak az alfája egy igazi seggfej legyen és rá akarja tenni a mocskos mancsait az ő földjeikre? Heath-nek és Rhys-nak nem könnyű: mindkettőjüket köti a hűség a saját családjukhoz, nyájukhoz, falkájukhoz, miközben érzik azt a köteléket, ami köztük van és, ami azt ordítja, hogy nekik együtt kell lenniük.

Iszonyúan haragudtam az írónőre, mert én annyira megszerettem Wolfe-t és egyszerűen nem tudtam összeegyeztetni azzal a karakterrel, akit most kaptunk. És bár sejtettem, hogy valami huncutság van a dolog mögött, mégsem tudok megbocsátani neki. Még mindig rossz érzéseim vannak a falkával és a viselkedésükkel kapcsolatban, még akkor is, ha mindenre fény derült. Ami a leginkább megdöbbentett, az Peter volt. Az ő passzivitását a dolgok irányába egyszerűen képtelen voltam elhinni.

Szóval, elég rossz szájízt hagyott maga után a könyv. Pedig, annyira szerettem volna, ha egy ugyanolyan vicces és aranyos könyvet kapunk, mint az első kötet volt.

Imádtam az elején, ahogy Rhys rátört Heath-re és a szócsatáikat is. A barit persze nem volt nehéz meggyőzni, hogy nem annyira hetero ő, mint amennyire azt gondolta addig magáról. 

"- Ez nem lehet igaz. Ez a párosodás. Alakváltó birka vagyok, te pedig... te...

- Mondd ki nyugodtan - mondta Rhys farkasvigyorral. - Farkas vagyok, a gonosz farkas."

Szerettem Heath családját (már akit). Dillon még mindig az egyik kedvenc bétám. Dillon… basszus sose gondoltam volna, hogy a párja az lesz, aki. Kicsit sajnálom, de hát… no mindegy, ez van, ezt kell elfogadni. :D

Míg a könyv felénél úgy voltam vele, hogy már nem is folytatom a sorozatot, a végével sikerült valamennyire egyenlítenie az írónőnek. Nagyon bízom benne, hogy több ilyen húzás nem lesz benne, mert nagyon sajnálnám. Kellenek a könyvekbe a konfliktusok, de azt ne a megkedvelt szereplők megutáltatásával próbálja elérni, mert így nem leszünk ám jóban.

És, azért, hogy ne maradjunk idézet nélkül, ebből is hoztam egy viccesebbet. Ki vagy doki? rajongók előnyben, valószínűleg ők érteni fogják az utalást. :))))))))

 

„Heath felnyögött. Rhys gonoszkásan felkuncogott. – Elképzelted, igaz? Rossz bari.

Heath elvörösödve vágott vissza. – Akkor ne próbálj pajkos ötleteket adni nekem, rossz kutya.

-Nem-nem – ingatta a mutatóujját Heath orra előtt Rhys. – Rossz farkas.

Heath felhorkantott. – Csak nem utalás a Ki vagy dokira?”

 

3/5 pont