Évértékelés 2020.

 Kép forrása: Pixabay

Évértékelés

 

Gondoltam, ha már a Varázsskatulyára megírtam az évértékelést, akkor itt se maradjon ki a dolog.

Ez az év egyáltalán nem úgy telt el, ahogy én azt még tavaly szilveszterkor gondoltam. No, de ezzel nem vagyok egyedül, az egész világ megrendült idén egy kissé.

A január még úgy indult, ahogy az szokott: kajaundorral és melóval. Februárban Juckóval még buliztunk egy utolsót – akkor még nem tudtuk, hogy utolsó -, a Kocsonyafesztiválon, ami immár valóban Kocsonyafesztivál volt. Aztán beütött a Covid és vele a karantén, a home office és azért valljuk be a félelem.

Mégis igyekeztünk ugyanúgy fordítani és írni a Skatra (több, kevesebb sikerrel) és rengeteget olvastunk. Soha nem gondoltam volna, hogy van olyan: túl sokat olvasni. Idén megtapasztaltam. Mire eljött a június és feloldották a járványhelyzetet már undorom volt az olvasástól. Nyáron valamennyire fellélegeztünk, bár kétkedve figyeltük az intézkedéseket, sejtve, hogy meglesz még a böjtje a nagy nyári szabadságnak.

Augusztusban voltunk Varsóban, amiről ITT már írtam egy élménybeszámolót.

Szeptemberben megtartottuk az első Lengyel Olvasás Napját Miskolcon, ami nagyon jól sikerült és remélhetőleg ezentúl hagyománnyá válik. Erről pedig ITT számoltam be.

Szeptemberben még úgy indult minden, ahogy az kell, aztán eljött, ami nem volt olyan meglepő: az újabb korlátozások.

Tavaly októberben a Miskolci Lengyel Önkormányzat elnökhelyettesévé választottak, amire bevallom nem szívesen jelentkeztem, de végül rábeszéltek. Tavaly decemberre már sejthető volt, ez sem lesz olyan, ahogy én azt elterveztem. Annyi jó tervünk volt, de aztán nem csak a Covid, hanem mint kiderül személyes ellentétek is nehezítették a dolgunkat. És, amit nem gondoltam volna, egy év alatt sikerült kiölniük belőlem minden lelkesedést és kedvet. Ma már azon gondolkodom, hogy visszaadom a mandátumom és csinálja, aki akarja, mert ezt így csinálni nem lehet.

Az év egyik legnagyobb bánata számomra, hogy idén Juckóval egyáltalán nem találkoztunk annyit, amennyit szerettünk volna. Február után legközelebb augusztusban találkoztunk és azóta megint nem jött össze a dolog. És ez mindkettőnket megvisel, mert nem vagyunk ám ehhez hozzászokva. A tízensok év alatt, mióta ismerjük egymást és barátok vagyunk, még soha nem történt meg hogy, ha nem is havonta, de két havonta összeüljünk.

Persze, azért voltak pozitív dolgok is az évben: Elég sokat sikerült haladnom a fordításaimmal – noha van egy történet, amivel viszont nagyon rosszul állok és, emiatt van is egy kis lelkiismeret furdalásom. Rengeteget olvastam – ahogy, azt már korábban is írtam, túl sokat is. Tavasszal főleg újraolvasások voltak, illetve egy nagytakarítási roham után a kezembe kerültek a mangáim és egy ideig kitört rajtam a mangaláz, ami aztán, ahogy jött, úgy le is csengett.

Megismertem Vicet a Molyról és ez is egy nagyon pozitív oldala az évnek. Teljesen meglepett és megmelengette a szívemet, hogy teljesen ismeretlenül felajánlotta nekem a könyveit kölcsönzésre. Aztán persze kiderült, hogy annyira nem ismeretlen, mivel már évek óta a Varázsskatulya lelkes olvasója és azt is kiderült, hogy sok dolgot ugyanúgy látunk. Másokat meg nem, de ez így jó.

Sok érdekes könyvet láttam DittaV-nél, FSzK-nál és anemona-nál, amit ezúton is köszönök nekik. Előbb-utóbb rászánom majd magam a könyvekre. :) És persze, hogy Juckó is rengeteg ötletet adott nekem, mit is akarok majd olvasni. (Egy részét majd kinyígom, hogy fordítsa le, a többinél pedig számítok rá, hogy majd megrugdossa kissé a sejhajom, hogy vegyem kézbe angolul. :D )

És idén nagyon sok jó írót ismertem meg, akiket korábban még soha nem olvastam. És, ami a legjobb, köztük van két magyar is. Ráadásul mindkettő MM témában alkot és ez már nagy szó, mert nem titok, hogy nem igazán vagyok kibékülve a magyar LMBTQ írókkal. S. A. Locryn, Carol Souya ez a két író. S. A. Locryn a Gyufalánggal, míg Carol az Angelóval lopta el a szívemet.

A külföldiek közül pedig ki kell emelnem  Adrian Tchaikovsky, Lucy Hawkins, Thea Harrison, Adrienne Wilder, Laurann Dohner,  Nicola Haken, Sloane Kennedy, D. B. Reynolds, Ruby Nox írókat.

Az idei év egyik legmeghatározóbb könyvélménye számomra talán Adrienne Wilder: In the Absence of Light című könyve volt.

Sajnos, volt negatív olvasási élményem is. Az év legnagyobb csalódása Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue (lengyel) című könyve volt. Iszonyatosan nagyot csalódtam benne, mert ennél valami sokkal jobbat, sokkal elképesztőbbet és magával ragadóbb történetet vártam. Nem azt kaptam. :(

És némi statisztika erről az évről:

A Moly listája alapján idén 425 db könyvet olvastam. Ennél több volt, mert olvastam olyat is, ami nincs fent a Molyon vagy nincs ISBN vagy ASIN száma. Illetve nagyon sok hivatalosan nem kiadott történetet és fanfictiont is olvastam. Azonban azt is hozzá kell tennem, hogy ezen könyveknek egy része manga volt, amit azért gyorsabb és könnyebb olvasni, valamint jó része 50-200 oldal közé eső MM történet volt. Mindez több, mint 100 ezer oldal.

Az összes olvasásomból 236 db LMBTQ könyv volt – 99%-a meleg témában.

120 mangát olvastam.

128 könyvet olvastam magyar nyelven, 32 könyv hivatalos lengyel fordítás – vagy lengyel nyelvű író, 3 könyv angol nyelven és 211 könyv lengyel, míg 51 könyv magyar fanfordítás.

A 3 angol nyelvű olvasás mindenképp szeretném, ha jövőre több lenne.

És szívesen lemondok a jövő évi ismétlésről! Soha többé ilyen évet!

És most megnéztem, hogy január elsején milyen könyves/egyéb fogadalmakat tettem és, hogy ezeket, hogy sikerült megvalósítanom (nem megyek végig az egész fogadalmon XD).

Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle: Mikołaj Milcke – ez nem jött össze. Rengeteg mindent olvastam Milckétől, főleg cikkeket, de a Gej w wielkim mieście sorozatába idén sem fogtam bele. Pedig nagyon érdekel, mégis, valahogy tartok tőle.

Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni: Mackenzi Lee: Útmutató hölgyeknek a kalózélethez – pipa. Elolvastam és nagyon tetszett, bár nekem az első kötet jobban bejött.

Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni: Nem igazán van ilyen. De, ha lesz hangulatom talán a Charlotte Brontë: Jane Eyre (újra) – volt kedvem (és időm), úgyhogy újra elolvastam. Még mindig csodálatos.

Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre: Brent Weeks: Az árnyak útján – ez sem jött össze. Még mindig elrettent az a sok-sok-sok oldal. :D

Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél: Elizabeth Hoyt – pipa. Szerencsére a General Press Kiadó tett arról, hogy idén is legyen új Hoyt könyv, amit olvashatok.

Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2020-ban fogsz: Nora Sakavic: All for the Game – Sajnos, amennyire vártam, hogy a harmadik kötet idén megjelenjen, valahogy mindig tologattam.

Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?: Ha meglesz a 100 könyv, a mostani életem mellett, nagyon örülni fogok neki. Ha nem, akkor sem verem a sejhajom a földhöz. És több már meglévő könyvet olvasni, mint újakat venni. #lehetetlen_küldetés# És még többet olvasni lengyelül. – Nem hiszem, hogy ehhez kell nagy kiegészítés. Sokkal többet olvastam idén, mint száz könyvet.

Bármilyen egyéb célkitűzés?: Nem elhanyagolni a blogom, mint tavaly tettem. És ezt el is kezdtem ennek a Book Tag-nek a kitöltésével. – félig meddig sikerült is. Voltak kihagyások, aztán elkapott a gépszíj és sorban jöttek az értékelések és bejegyzések, aztán megint leült a dolog. Úgy néz ki nálam már ez a tendencia.

Egy biztos: idén nincs fogadalom. Ahogy lesz, úgy lesz és, aminek csak lehet örülni fogok. Remélem, hogy több örömben lesz részem, mint bánatban. Abból kijutott erre az évre épp elég.

 

Boldog, élményekben, egészségben és olvasásokban gazdag új évet kívánok mindenkinek!