Miskolci Kocsonyafesztivál – program újratervezve, engedélyünk nélkül

 

 

Hűha, megint eltelt pár év azóta, hogy utoljára blogoltam. Megmondom őszintén, most sem jutott volna eszembe, de Juckó leporolta a saját blogját, és mivel épp a hétvégi program(változás)unkról írt, hirtelen kedvet kaptam hozzá, hogy én is újra billentyűzetet ragadjak. Megpróbálok most már rendszeresen… már amennyire tőlem telik. :D

Juckóval, bár már megint régen sikerült összehoznunk egy közös hétvégét – mindig közbeszól valami, leginkább valamelyikünk kutyául lerobban –, de az biztos, hogy a Kocsonyafesztiválos találkozó szent és sérthetetlen. Ezen a hétvégén mindig találkozunk, immár…. húúúúú, van az már húsz éve is. Hihetetlen, hogy már húsz éve ismerjük egymást. Juckó, boldog húsz éves évfordulót nekünk!

Idén annyi változtatást eszközöltünk, hogy valamikor két hete megláttam, hogy február 7-én indul egy kirándulás a szlovákiak Tátralomnicra, ahol a Kutyaszánhúzó Bajnokságot lehet megtekinteni. Meg is kérdeztem Juckót, hogy nincs-e kedve elmenni és ő lelkesen rávágta, hogy de bizony van és menjünk. Így aztán Fairy elrongyolt még másnap, hogy jó előre lefoglalja két főre a helyet és kifizesse az utat. Így volt még egy dolog, ami miatt nagyon vártuk a hétvégét.

Aztán elérkezett a péntek. Szabadságot vettem ki, hogy méltó módon felkészülhessek Juckó érkezésére – értsd: kitakarítsak, megágyazzak, és eljátsszam a felelős felnőttet. Nagyon vártam a fél négyet… egészen addig, amíg meg nem jött az üzenet Juckótól.

A MÁV közbenjárásának és egy meglepetésnek köszönhetően ugyanis kiderült, hogy baromira rossz vonaton ül. Szerencsére egy kedves kalauz kisebb kerülővel Miskolcra terelte, de ezzel borult az eredeti terv: péntek esti fesztiválozás helyett inkább az „örülünk, hogy egyáltalán ideértél” program lépett életbe. (Ezen a ponton már gyanús lehetett volna, hogy ez a hétvége nem a közlekedési eszközök diadala lesz.)

Tehát programot módosítottunk: eldöntöttük, hogy akkor társasjátékozunk egy jót. De előtte még ajándékokat cseréltünk. Mivel szokásunk egymást megajándékozni mindenféle alkalmakra, legutóbb arra jutottunk, hogy évi egy alkalommal, a Kocsonyafesztiválos hétvégén letudjuk az előző év összes ünnepét és eseményét: születésnapot, névnapot, húsvétot, karácsonyt, halloweent, piros betűs napokat, mikulást, aszteroida-észlelést, UFO-támadást, valamint minden egyéb, évente nagyjából biztosan bekövetkező, kisebb-nagyobb katasztrófát.

Rájöttem, hogy ez baromi jó ötlet, mert így egy egész év áll rendelkezésemre, hogy összevadásszak mindenféle csodálatos, vicces vagy épp kacatnak számító ajándékot, és nem kell pár havonta kétségbeesve gondolkodnom azon, hogy „úristen, már megint ajándékozni kell” – főleg, hogy a papírkönyveket megegyezés alapján hanyagoljuk, mivel egyikünk polca sem bír el újabb lakókat.Bízom benne, hogy az idei összeállítás tetszett Juckónak. Én imádom az ő ajándékait, főleg a szomorú kutyuska nagy kedvencem, a tavaszi horgolt eperrel együtt. Itt is köszönöm. 

Hát nem tündériek? 

Nos, a nagy örömködés után leültünk társasozni. Rábíztam Juckóra, hogy válassza ki, mivel lenne kedve játszani és ő rábökött az Enciklopédiára, mondván még nem játszott vele. Én ugyan állítottam, hogy de igen, de azért nem akartam róla lebeszélni, mert régen játszottam vele és nagyon szeretem. Nagyon jó kis játék volt, mind a ketten élveztük. Legalábbis remélem. Juckó?

Gyönyörű ez a játék, annyira szeretem. 


Utána levezetésnek jött egy kis Kapibarista – jaj, annyira édesek azok a kávzót/teázót üzemeltető kapibarák, aztán el is tettük magunkat másnapra.

Hajnal négykor az a ronda ébresztő kegyetlenül kirángatott minket az ágyból – bár nem bántuk, mindketten lelkesen vártuk a szánhúzó kutyusokat. Összecsomagoltunk, elkészítettük az útravalót, és fél hat után már a gyülekezőhelyen toporogtunk.

Már akkor gyanús volt, hogy mi vagyunk az elsők. Aztán a másodikak is. Meg a sokadik elsők. Busz sehol, emberek sehol. Háromnegyedkor már erősen feszült voltam, ezért hat előtt öt perccel felhívtuk a szervezőt.

Az álmából felvert hang közölte velünk, hogy jaaaaa, a kirándulás amúgy elmarad, csak feltörték a Facebookjukat, ezért nem tudták kiírni. A kérdésre, hogy akkor minket miért nem értesítettek külön, már nem kaptunk igazán kielégítő választ. Nagy kegyesen annyit mondott, hogy majd „valamikor” visszakapjuk a pénzt – ha bemegyünk a boltjukba. Nem mondom, hogy felhőtlen örömmel mentünk haza. Inkább olyan hangulatban, amit a magyar nyelv csak bővített káromkodáskészlettel tud korrektül leírni. Otthon megettük az útra szánt elemózsiát, megnéztünk egy részt a The Walking Deadből, majd úgy döntöttünk alszunk még egy keveset. Hogy kinél mit jelent a „kevés”, arról inkább nem mennék bele a részletekbe.

Mivel így át lettünk vágva a palánkon, még azon melegében hajnalban ráírtam egy-két társasjátékos barátomra, hogy lenne-e kedvük este összeülni velünk az Arena Gamer Barban, amire végül Livi és Márti örömmel jelentkeztek. Juckónak már hónapok óta áradoztam mennyire jó hely, jók az italok és az ételek is elfogadható áron vannak és persze lehet társasozni. Szerdánként pedig baromi jó kvízestek vannak.

Egy kis előebéd – megosztoztunk egy fánkon Juckóval – bebumliztunk a városba a Kocsonyafesztiválra. Ahol láttunk sok érdekességet, és még annál is nagyobb árakat. Én gazdagabb lettem egy befőttesüvegnyi finom zakuszkával, Juckó pedig Paradicskával – paradicsomos, tormás zöldségkrémmel.

A két lovag és a lovagina

A lovagok és mi ketten



Aztán elmentünk ebédelni – persze nem a fesztiválon, mert fukarok révén inkább beültünk a Szinvaparkba egy jó kínai ebédre. Juckó közben felvetette, hogy menjünk már be abba a jó kis boltba, ahol még tavaly nyár elején vettünk magunkat a Pride-ra szivárványos legyezőket, ahol vettünk is pár apróságot. Vettem két anime figurás tollat, meg egy cuki cicamancsos nyomdát – gondoltam, a Postcrossinghoz tökéletes lesz. Később derült ki, hogy az nem nyomda, hanem egy teljesen hülye ceruzafaragó, ami ugyan cuki, de bélyegzőnek meglepően használhatatlan. L

Ezt követően az egyetlen programra mentünk, amit meg akartunk nézni a fesztiválon Felméri Péter humorista előadására. Nagyszerű volt, jókat nevettünk és igazán feldobta a hangulatunkat.

És akkor jött az Arena. Juckóval elsőkként futottunk be, így mire Márti, majd Livi is megjöttek, mi már meg is rendeltük az első koktéljainkat. Én egy Health potiont, Juckó pedig egy Avalont. Mind a kettő überfinom volt. Levágódtunk a Harry Potter sarokban – természetesen Perselus Piton portréja alá – és vártuk a többieket. 

Nagyon szeretem az Arenát

Húsz év... basszus még mindig nem hiszem el!

Egészségedre, Pitonka!
(Ki találja ki melyik fanficben hívják Pitonkának az ikrek?)




Mire kitaláltuk, hogy várakozás közben játszunk egy Fröccsöt, befutottak a csajok is. Elsőnek lejátszottunk két Cryptidet – amiben Juckó is belefutott az először játszók mumusába: azaz félreértette a saját segítségét és teljesen rossz útra vezetett minket. Másodszorra már baromi jól sikerült és megleltük a Cryptidet. Ezután átköltöztünk egy másik asztalhoz, ahol világosabb volt és leültünk Catanozni. Juckó még soha nem játszott vele, csak a 911: Texasból ismerte, ahol Carlos és TK, valamint a csapat kedvenc játéka volt. Most megmutattuk neki, hogy miért is annyira népszerű a játék. Annyira bejött nekünk és annyira élveztük, hogy egymás után két játékot is lenyomtunk – Márti győzött mind a kétszer –, majd levezetésnek Fröccsöztünk (nem ittunk, Hajnóczy Soma játékáról van szó), amiben Livi bizonyult ügyesebb kocsmárosnak. Közben persze megkóstoltunk pár koktélt, sört, forró csoki stb. stb. kinek mire fájt épp a foga.

A nagyszerű Catan telepesei

Catan és Catan... :D 

Fröccs - szigorúan csak játékként, mi inkább koktélozunk :D




Sajnos, a vasárnap elszállt, mint egy pillanat és mire észbe kaptunk, már ott álltunk az ajtóban és Juckó elbúcsúzott. Nagyon gyorsan elröppent a hétvége és bár kutyaszánhúzó versenyt végül nem láttunk, azért jutott nekünk husky, békák, lovagok, lovaginák és Muki, a kukásmókus is, aki kifejezetten jó fej volt.

Muki mókussal


A hétvége megint túl gyorsan elrepült, és már most nagyon várom a következő összeröffenésünket – lehetőleg olyat, ahol a közlekedési eszközök is együttműködnek, de ha nem, társasjáték akkor is lesz.

 

 


Megjegyzések

  1. Nyugi, minden ajándékodat imádom! Minden irtó cuki és finom az illóolajokat meg épp az imént szimatoltam meg, valami csudafinomak!!! (Jah, mert ha valaki nem tudná, imádom a mindenféle illatgyertyákat/illatviaszokat/füstölőket/parfümöket... bármit, aminek fincsi illata van. A közlekedésről csak annyit, hogy még a szerencsesütim is azt írta, idézem: Az indulás is hozzátartozik az utazáshoz, élvezd ki. - Szerintem még a szomszéd utcában is hallották a röhögésem, amikor ezt elolvastam a MÁVos kalandom után. (A karma 2. akciója a Kapibaristában a karakterem: Koffeincsapda... szintén tudni kell rólam, hogy ha már kávéfüggő nem is vagyok, nagyon közel állok hozzá.)
    És bár tényleg sajnálom, hogy nem sikerült ez a Kutyaszános kiruccanás, azért így is baromi jól éreztem magam. És igen, értem a célzást, legközelebb kialszom magam, mielőtt megyek hozzád :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á, én nem célozgatok. Pofátlanul megmondom, ha úgy van :D Nálam mindig alhatsz egy jót, ha úgy van :D És gyere mielőbb, és akkor újra Catanozhatunk :D Meg.... na jó, nem kezdem el sorolni, túl hosszú a kedvenceim listája :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Élménybeszámoló: Lengyel Nemzeti Olvasás nap

Olvasónapló – Anasis: 예호 (Yeho)