Olvasónapló - Weronika Łodyga: Hurt/Comfort

 

Weronika Łodyga: Hurt/Comfort

Olvasás nyelve: lengyel
Kiadó: Kobiece
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 424
Műfaj: LMBTQ, regény, romantikus, meleg, lengyel szerző, lengyel nyelvű, ifjúsági

Fülszöveg (saját fordításom):

 

Artur tizennyolc éves és még sok mindent nem tud. Nem tudja, hogy kezdjen beszélgetni az apjával; hol van jelenleg az anyja; milyen elvárásai vannak vele szemben az osztálytársnőjének és a legjobb barátja Magda, miért próbálja erővel összehozni valakivel? Azt sem tudja, milyen csoda segít majd, hogy leérettségizzen lengyel irodalomból, mivel a romantikát még mindig összekeveri a felvilágosodással és a parabola csak egy másodfokú függvény grafikonja. Viszont nagyszerűen tudja siketnek tettetni magát, amikor a buszon egy idegen hozzászól és ez már jó kezdet.

 Janek tudja, mit akar az élettől. És az nem a matematika érettségi, bár az biztosan nem ártana. Olyan testvért akar, aki nem hagyja figyelmen kívül a létezését, kevésbé zavarba ejtő szülőket és olyan youtubereket, akik rendszeresen és mindig időben töltik fel a videóikat. Meg aztán, kevesebb kibolyhosodó pulóvert. Leginkább azonban szeretné valami kedves fiú figyelmét felkelteni. Lehetőleg olyanét, aki siketnek adja ki magát az autóbuszon és egyáltalán nem tűnik kedvesnek.

 

 Értékelésem: 

Ahogy elkezdtem olvasni Artur és Janek történetét, tudtam, hogy ez szerelem lesz a részemről és csak azért fohászkodtam, hogy ez az érzés végig kitartson. Kitartott! Egy nagyon jól megírt könyvet kaptam, ami nyomon követi két középiskolás fiú – akik az érettségi évében járnak – megismerkedését, barátságát és szerelmét. Mindezt úgy, hogy közben megismerjük az életüket, a barátokat, a szülőket és egyéb eseményeket. A történetünk a tanévkezdés napján kezdődik és az érettségi után, a felvételik ideje alatt ér véget. Nem hosszú idő, mégis mennyi minden történt.

A történetüket végig Artur szemén keresztül látjuk, noha a regény nem első személyben íródott. Ennek ellenére Artur minden érzelme és gondolata átjön a sorokból. Ennél csak akkor lett volna jobb, ha váltott szemszögből kapjuk az eseményeket, de igazából annyira nem zavart a dolog, mivel Janek nem az a magába forduló típus – Arturral ellentétben – és mindig megtudjuk, mit is gondol.

Az elején Artur az évnyitóra buszozik és közben utálja az egészet: utálja, hogy fel kellett kelnie, hogy nem maradhatott otthon, hogy tömeg van és úgy összességében utálja az életét. Mindezt tetézi, hogy összetört a fülhallgatója, ráadásul egy „valaki” olyan merész és megszólítja. Sőt! Ez a valaki hozzáér! Mikor a „valaki” úgy értelmezi, hogy Artur siket, a fiú nem javítja ki, hanem jelnyelven kezd el neki mutogatni. Végül, csak sikerül megszabadulnia tőle, de aztán döbbenten látja másnap is a buszon a „valakit”, aki feltűnően bámulja őt. Jelentéktelennek tűnik a találkozásuk, mégis ez vezet majd el egy nagyon szép szerelemhez.

Nem kell sok, hogy kiderüljön, ugyanabba az iskolába járnak, ráadásul Janek egy évfolyamra jár vele, sőt Artur legjobb barátnőjének, Magdának az ismerőse.

Nagyon szerettem az író stílusát, az írásmódját és a történetvezetését. Az elején elcsepegtetett nekünk néhány infót – pl. hogy Artur ugyan mindenkivel beszél, csak az apjával kommunikál jelnyelven –, sőt olyan eseményeket vagy épp személyeket említ meg, akiket nekünk olvasóknak már ismerünk kellene, aztán ott hagy minket tudatlanul. Azonban ez nem marad így, ugyanis, a történet során, ezek mind egy kirakós darabjaiként működnek, míg a végén megkapjuk az egész képet és végül egy lezárt, egész történetet kapunk. És mindeközben ott van a helye a humornak is, ami még inkább feldobta a könyvet.

„Időnként megköszönte Istennek, már ha létezik, hogy melegnek teremtette. A nők nem csak ravaszak és rosszindulatúak voltak, hanem mindenki másnál jobban tudták, hogyan kell a lelkiismeretét felébreszteni.” 

Artur élete nem könnyű: az anyja elhagyta öt éves kora körül és azóta se jelentkezett, az apja messze dolgozik egy másik városban, ráadásul Artur életének nagy részében részt sem vett, mert inkább az alkohollal tartotta a kapcsolatot, nem a fiával. De persze nem csak Artur, hanem Janek életének is megvannak a maga sötét foltjai, amikre igazából csak a könyv vége felé derül fény és ez nagyon jó volt. Ugyan sejtettem egy részét, aztán ahogy haladt a történet egyre biztosabb voltam némely dologban, de azért meglepett, hogy valóban jól tippeltem. Most az egyszer nem bántam volna, ha tévedek.

Artur és Janek nagyon jó páros, akár barátokként, akár szerelmesekként – bár az már az elején egyértelmű, hogy Janek az első pillanattól belebolondult Arturba, aki viszont ilyen szempontból elég lassú felfogású és kellett neki némi idő, míg felismeri nem csak Janek, de a saját érzéseit is. Nagyon jó volt olvasni, ahogy ez a két fiú – férfi -, a felnőtt lét küszöbén állva, mennyire segítik és támogatják egymást mindenben. Janeknek nem könnyű: Arturnak annyi sebe és fóbiája van, amivel meg kell birkóznia. Elképesztő és szívmelengető, ahogy egymással bánik ez a két srác.

Amellett, hogy ez egy nagyon szép szerelmi történet, sok komoly témát is taglal – iskolai bántalmazások, szülő-gyerek kapcsolat, mentális/lelki betegségek, mennyire fontos a szülők és gyerek közötti őszinte beszélgetés, milyen sokat számít a barátság. És természetesen kitér a Lengyelországi LMBTQ+ személyek nehéz helyzetére. (Ezt a részt amúgy, akár az itthoniról is írhatta volna az írónő. Bár azt szerintem sokan tudják, hogy Lengyelországban most mennyire nehéz helyzetben van mindenki, aki nem a heteronormatíva szerint él.)

Meg kell említenem, hogy ez a könyv az írónő első megjelent könyve és igazán megérdemel minden elismerést. Ahogy azt fentebb írtam, a stílusa nagyon jó, élvezetes volt olvasni  és nagyon fiatalos – ezzel néha meg is gyűlt a bajom, mert nagyon sokszor elakadtam egy-egy lengyel szleng kapcsán és muszáj voltam utánanézni, hogy mit is jelent némelyik szó. (Ennyit jelent, ha az ember nem él napi szinten abban az országban, amelynek a nyelvén olvasni szeret.)
A karakterek ábrázolásában nagyon jó. És nem csak a két főszereplő, hanem szinte mindenki, aki megjelent a könyvben fantasztikusan van megírva és mindenki nyomot hagyott maga után. Artur, Janek, Magda, a szülők, barátok, tanárok.
Szerettem a harapós és cinikus Magdát, az édes és optimista Janeket valamint az útját kereső Arteket.

Kifejezetten kedvemre való volt, hogy a könyv fő mondanivalója nem az volt, hogy a két főszereplő homoszexuális, hanem mindazon sok-sok tulajdonság mellett, ami jellemezte őket, amellett homoszexuálisok is voltak.

„- És miért vettél pont rózsaszínt?
- Komolyan meg kell ezt kérdezned?
- Nekem tetszik – szólt közbe Janek, óvatosan letéve a kartondobozt a sétányra, Magda pedig rögtön rámutatott.
- Ó, neki tetszik. Tanuld meg tőle, hogy kell rendes melegnek lenni.”

Kellemes kikapcsolódás volt és élvezettel olvastam minden sorát. Egyben biztos vagyok: figyelni fogom az írónőt és bizton számíthat arra, hogy a többi könyvére is vevő leszek.

Bár a könyv lezárt és igazából a fő dolgokra megkaptuk a választ, azért én szívesen olvasnék folytatást, mert kíváncsi lennék mi lesz a fiúkkal a továbbiakban is: hiszen most jön az egyetem, két különböző egyetemen. Ráadásul annyira jó lenne, ha Janek testvérével rendeződnének a dolgok. No és persze Artur és az apja között is vannak még tisztázandó dolgok. Persze, ha nem lesz folytatás sem fogok sírni, mert ez így nagyon szép és jó volt.

 5/5 pont