Olvasónapló – Carol Souya: Angelo

Carol Souya: Angelo
Olvasás nyelve: magyar
Kiadó: newkids
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 496
Címkék: LMBTQ, regény, 

Fülszöveg:

Öt ​év magány. Öt év kilátástalanság. Öt év kirekesztettség.
Egy szörnyű balesetben Gergő testének nagy része megég, de a legborzasztóbb, hogy az édesapját is elveszíti. Magába zárkózik, falakat épít a külvilág ellen. Csak édesanyja, Vera kap bebocsátást a zárt ajtók mögé. Ők ketten szimbiózisban élnek, együtt küzdve, egymásra utalva.
Egy anya azonban mindig többet és jobbat akar a gyermekének.
Vera ráveszi Gergőt, hogy költözzenek az édesapja rokonaihoz, Carrarába.
És az új élet – bármilyen hihetetlen a fiúnak – új barátokat és új kihívásokat tartogat.

Soha ne mondd, hogy soha!
Gergőnek be kell látnia, hogy bár sablonos és közhely, mégis igaz.
Hiába vagy “fasírtfej”, hiába gondolod, hogy veled már nincs terve a sorsnak, mégis jöhet valaki, aki szelíd szeretettel, türelmes kedvességgel csalogat ki a csigaházadból.
Az őszszemű fiú tiszta, üde lelke gyógyír lehet-e Gergő sebeire?
Egy angyal puha szárnyai vajon kifaraghatóak-e a kőkemény márványból?

Értékelésem: 

Nagyon örülök, hogy adtam még esélyt Carolnak az Évszakok után, mert ez a könyv, majdnem tökéletesre sikeredett. Talán jó is, hogy nem, mert így van még hova fejlődnie az írónak.

Az alapötlet csillagos ötös, a szereplőket nagyon szerettem. A borító is fantasztikusan jó lett.

Már az Évszakoknál is írtam és itt csak ráerősíteni tudok arra, hogy Carol tud írni, jól bánik a szavakkal és a mondatokkal. A leírásai pedig csodásak.

Jó volt olvasni, ahogy Gergő lassan kibontakozik, lassan újra élni kezd és ezt az új barátainak és Mattiának köszönheti. Mattia pedig... mindenkinek kellene egy ilyen fiú, aki a szépséget keresi és találja meg mindenkiben. Mattiának olyan látásmódja van, ami csak a legnagyobb művészeké – azoké, akik csodát hagynak hátra maguk után. Kár, hogy Mattia szobra csak a könyvben szerepel, mert szívesen megcsodálnám.

Gergő és Mattia története olyan volt, mint az angyalszárnyak rebbenése: puha, csendes mégis erőteljes. Gergő semmi Mattia nélkül és Mattia is csonka az ő Angelója nélkül.

Én nem olvastam annak idején a blogon a történet eredetijét és talán jobb is. Kifejezetten szerettem, hogy át lett téve Carrarába, a Michelangelo vonalat pedig egyszerűen imádtam. Nagyon jót tett a történetnek, szerettem Gergő és Michelangelo beszélgetéseit.

Jó volt, hogy szerelmeseink nem estek rögtön egymásnak, hanem lassan élték meg a szerelmet, lassan jutottak el a vallomásokig. Mindketten másképp élték át, hogy beleszerettek a másikban és ez is jót tett a történetnek.

Viszont a végével nem vagyok kibékülve. Amikor megérkezik Mattiának a várva várt boríték és beszélgetnek az édesapjával, én nagyon hiányoltam, hogy ha nem is ott rögtön, de később elmondja Angelót és, hogy vele akar élni. Szívesen olvastam volna apu reakcióját.

Illetve van még pár dolog, ami miatt nem tudom megadni az öt csillagot és nem vagyok maradéktalanul boldog. Az egyik ilyen a Bohóchal és a Tengerirózsa - ez egy annyira szép hasonlat volt az elején. És aztán az egész elsikkadt, elcsépelt lett az állandó ismételgetéssel. Kevesebbszer kellett volna bevetni, főleg a fontosabb/érzelmileg fordulópontoknál és akkor sokkal jobban üt. Ugyanígy voltam az ősszemű fiúval - nagyon aranyos, nagyon kedves, de túl sokszor volt a számba rágva. Annak a fiúnak van neve: Mattia.

Volt pár alkalom, amikor egyértelműen átjött, hogy ennek a könyvnek volt már előzménye, hogy át lett írva a történet és ez zavart. Oda kellett volna figyelni, hogy az Angyalka mindenhol át legyen írva Angelóra, hogy Szent Ferenc is San Francesco, hiszen végig olaszul emlegették.

És muszáj kitérnem arra, ami a legjobban zavar. Ahogy már fentebb is írtam, nem olvastam korábban ezt a történetet és az első ismerkedésem Carollal az Évszakok volt. Azonban, azóta olvastam pár dolgot a blogján és ezt muszáj leírnom, még ha sértődés is lesz belőle. 

Carol nagyon jól ír. Fantasztikusan jó a képzelőereje, a stílusa és nem lenne szabad hagynia, hogy elnyomják benne ezeket és kiadói nyomásra átírni dolgokat. Nem lenne szabad átvennie olyan kifejezéseket, amelyek - már megbocsásson mindenki, de Becca vesszőparipája. Ilyen a nyüves gribedli. Pedig annyira örültem a könyv végégig, hogy egyszer sem került elő és akkor az utolsó pár oldalon ott virított. Szerintem még Amerikában is hallották a sikításom. Ezt már annak idején Beccának is leírtam a Tanítvány és a Stockholm-szindróma kapcsán, hogy oda kell figyelni a történet környezetére és ahhoz igazítani a nyelvezetet. A gribedli egy jó szó: Magyarországon meg a német nyelvterületeken – mivelhogy német eredetű. De nem Olaszországban, nem Amerikában és nem máshol. Még nálunk is kevesen használják, és ez egy mai modern könyvben nem fest jól. Ahogy a történelmi könyvekben a modern szavak és kifejezések – ne adj isten szlengek – sem festenek jól, irritálóak, ugyanúgy fordítva is igaz a dolog.  

Nekem nem fogja senki bemesélni, hogy egy kiadóban mindhárom író ugyanolyan szóhasználattal, stílussal ír, mert itt szúrom szíven magam. (Juckóval aztán nagyon egy srófra jár az agyunk, és hasonlít a stílusunk, de megvannak a saját szavaink, saját kifejezéseink, amelyeket soha nem ölnénk ki egymásból.) 

Carol: harcolj a saját stílusodért, mert ki merem jelenteni, hogy a mai magyar LMBTQ írók között magasan fent vagy az élvonalban és még lehetnél jobb is. Nálad talán csak egy írót tudnék mondani, akinek a stílusa jobban megfogott, de ő "csak" a netre ír - remélem egyelőre, mert nagyon várom, hogy kiadják a könyveit (ha nem hagyja, hogy megváltoztassák.)

És most meggondoltam magam és a 4 csillag helyett kapsz 4,5 csillagot. Ez megelőlegezett bizalom, hogy nem hagyod magad elnyomni és még sok szépet írsz nekünk. 

Vic: még egyszer nagyon szépen köszönöm neked a könyvet. Hihetetlen élménnyel ajándékoztál meg. Remélem, egyszer viszonozni tudom majd neked. :) 

5/4,5 pont