Újra kirándultunk – Végre!
Utoljára 2020. szilveszterén írtam bejegyzést. Nem terveztem ilyen hosszú kihagyást, de a tavalyi évünk és a mostani is nagyon sok rossz és kellemetlen élményt hozott számunkra és őszintén szólva, azokról nem akartam írni. Hosszabb és értelmesebb könyvértékelésekhez se volt hangulatom. Mivel mindig is szerettem a lengyelországi útjainkról élménybeszámolókat írni, ezért szántam rá magam arra, hogy újra elővegyem a blogot. (Nem ígérem, de megpróbálok majd sokkal sűrűbben jelentkezni ezután.) Talán azzal kellene kezdeni ezt a mostani élménybeszámolót, hogy még januárban (2022.), miután az előző elnök lemondott az MLNÖ vezetéséről, engem választottak meg helyette a képviselőtársak. Ezzel nem kevés munka szakadt a nyakunkba, de úgy gondolom eddig egész jól vettük az akadályokat. Az első nagyobb megmérettetésünk már rögtön februárban megérkezett, amikor megszerveztük az első Fánkbulinkat, azaz a Zsíros csütörtököt, a hagyományos lengyel torkos csütörtököt. Ezt követte márciusban a Le